Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (dr. Áder János): - FARKAS IMRE, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ASZÓDI PÁL, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
548 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában elhangzott megállapításokat fenn kell tartanunk, mert itt olyan jogszabályi lehetőségek vannak egy csokorba kötve, amelyeket ebben az összeállításban elfogadni nem lehet. Kezdem az 1. §sal. Ez méltányolható és elfogadható lenne, hogy a politikailag üldözöttek és a többi, és a többi kérelmének a megnyitására van négy hónapos határidő. Legfeljebb a kérdés az, hogy a négy hónapos határidő elége, bekalkulálva azt a társadalmi érdek telenséget, ami hosszú idő után kiesett az emberek tudatából. Ezt fel kellene rázni, tudatosítani kellene. Tehát nem tudom, vane eredmény a miniszter úrnak a birtokában, most már március óta a törvény működik, tehát működhetne, hogy gyakorlatilag vane va lami pozitív hatása. Csak ennyiből aggályos ez a jogszabályi dolog. Sokkal nyomatékosabb a 7. §, itt is a méltányossági alapú nyugdíjemelés a téma. Ha összevetjük - és ezért nem lehetett pozitívan értékelni, még a lehetségest sem, majd rátérek - a 8. §sal , akkor kiabál az a lehetőség, hogy így megszavazni ezt a törvényelőkészítést nem lehet. Térjünk vissza a 7. §ra! A méltányossági nyugdíjemeléssel kapcsolatban már többször elmondtam az Idősügyi Tanácsban is azt az alkotmányossági aggályt, ami van, és az t, hogy szerzett jogot sért, de ha már törvényben van és foglalkozunk vele, akkor én úgy érzem, hogy ez a 100 millió forint összegű megemelés a kormányzati oldalról még ebben a most már féligmeddig feltárt helyzetben is méltánytalanul kevés. Iván képvisel őtársammal tettünk javaslatot, hogy legalább további száz forinttal (Sic!) legyen megemelve ez a keret. Most mi történt itt a méltányossági nyugdíjemelésnél? Ez egy óriási kálváriát járt be. A Hornkormány alatt volt 80 ezer ember, lehet, hogy annyi sem, n em mérte föl a helyzetet a Medgyessykormány, visszaállította, beépítette a nyugdíjtörvénybe, jó napot kívánok! 800 ezer igénylő lett. Százával kaptam a leveleket mint civil nyugdíjas polgári egyesület elnöke, hogy a benyújtott 800 ezer kérelemből tízezrek , százezrek nem kaptak semmit, mert forráshiányra hivatkoztak. Hát milyen állapot az, hogyha én forráshiányra hivatkozom, ugyanakkor meghirdetem törvényben a lehetőséget?! Röviden ennyit erről a kálváriás útról. Arról aztán megint nem beszélve, hogy előszö r három év volt, utána, mikor látszott a nagy roham, fölemelték öt évre a türelmi, várakozási időt - most nem részletezem, miről van szó, tudjuk , aztán amikor már egy kicsit kezdett lecsillapodni, akkor megint visszaálltak a három évre. Úgy játszadoznak a nyugdíjasok, a rászoruló nyugdíjasok igényeivel, idegeivel, egészségével, ahogy önöknek kényekedve ezt diktálja! (Mádi László: Sajnos, így van!) Kérem szépen, a 8. §, ehhez, amit én elmondottam, hogyan kapcsolható az autópályának a 416 milliárd forintja ? Hogyan kapcsolható ide? Kérem szépen, hát a 416 milliárd forintot tessék összevetni a fönti 100 millió forinttal! Tessék összevetni azzal, hogy ebből például az orvosi ügyelet tízévi fedezetét lehetne biztosítani, egyszer, és szoktuk mondani, nyugdíjasok , szegények, betegek, hogy hány lélegeztető gépet lehetne venni, és ilyen módon folytatni lehetne az aggályokat, hogy ezt így elfogadni, megszavazni nem lehet. A másik: azt mondja, hogy átvállalhatja. Ismerve a kormányzati politikát, kérem szépen, az “átvá llalhatás” biztos átvállalást fog jelenteni. Akkor miért nem merik kimondani azt, amiről szó van, és miért csak egy mondat a 8. § indoka: a törvény módosítása nyomán az adósság átvállalása csak lehetőség, nem kötelesség. Ez nagyon érdekes! Akkor most dönts ük el, hogy lehetőségről tárgyalunk vagy tényekről és megvalósítandó célokról! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
