Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
55 DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, Magyarországon ma bárhol is járunk, a kérdés ugyanaz, mint ennek a vitanapnak a kérdése: megszorítás vagy reform? A válasz pedig nyilvánvalóan attól függ, hogy valójában mit akarunk elérni, mi a kormány célja, és mit is értünk azon, hogy reform. Megszorítás vagy reform? Ha a politikáról úgy gondolkodunk, mint eddig, és úgy is beszélünk, mint eddig - amire a mai ülésnapon érzek némi tendenciát , akkor valószínűleg tényleg csak megszorításra futja az erőnkből, a reform ugyanis döntően kulturális ké rdés volna, gondolkodásunk radikális megváltozását igényelné. Nekünk itt, a kormánypártok padsoraiban az a meggyőződésünk, hogy egyszerre állítjuk helyre az államháztartás egyensúlyát, ami megszorításokat igényel, és ugyanabban az időben indítunk útjára eg y sor reformot, amelyeket viszont távlatos szemlélet és elszántság jellemez. Tudomásul kell azonban vennünk valamit: bármennyire fáj, nem vagyunk elég hitelesek, legalábbis ami a nemzetközi pénzpiac kulcsfontosságú szereplőit illeti, semmiféleképpen nem; v ilágos jele ennek, hogy a nagyszabású költségvetési kiigazítás híre nem hűtött le maradéktalanul minden elemzőt és a pénzpiacokat. Nekünk a kormánypárti oldalon nehéz a szembenézés a megkopott hitelességünkkel, de óva inteném az ellenzéket attól, hogy ők e zen örvendezzenek. Akár tetszik, akár nem, ez a bizalmatlanság mindannyiunknak szól, akár kormánypárti, akár ellenzéki padsorokban ülünk. Az elemzők pontosan látják, hogy a politikai elit a rendszerváltás óta képtelen volt mindeddig átlépni saját árnyékát. A reformhoz egy újfajta gondolkodás és őszinteség kell, csakhogy úgy tűnik, a politikai elit mindig annyira fél a riválistól, a hatalom elvesztésétől, hogy meg se próbált őszinte lenni; leszokott az egyenes beszédről. Ilyen grandiózus méretű államreformot , tisztelt képviselőtársaim, azonban lehetetlen volna őszinteség, egyenesség és egyértelműség nélkül sikerre vinni. Szóval, az első, hogy kilépjünk a politika mesterséges világából, ahol semmi nem az, aminek hívják. Kezdjük például a nemrég lezárult kampán y tapasztalataival! Az ellenzék arról beszélt, hogy egy lefelé csúszó, szomorú, töpörödő országban élünk, lényegében már itt van az apokalipszis. (16.40) Az utóbbi idők pénzügyi tendenciái mentén már egyenesen a pénzpiac összeomlását vizionálja. Ez most se m igaz, és annak idején sem volt igaz, ahogyan a felírt gyógymódok sem voltak reálisak: sem az adócsökkentés, sem a nyugdíjemelés, sem az olcsó benzin, az olcsóbb regisztrációs díj, az olcsó gáz és áram, és még sorolhatnám. Persze, a licitverseny miatt a k ormánypártok is féltek. Féltünk maradéktalanul őszintének lenni. Például gigantikus méretű államháztartási hiányról burkoltan beszéltünk, kódolt nyelven. (Ékes József: És kinek kódoltátok? - Közbeszólások, taps az ellenzéki padsorokban.) Azt mondtuk, hogy az állam reformra szorul, mert túl nagy, túl lusta és drága. De még mindig - bárhol üljünk is a parlamentben - szorongva fogalmazzuk meg, hogy a kiigazítás része a megszorítás is. Mi, liberálisok voltunk, azt gondolom, a legszókimondóbbak, de még mindig ne m voltunk elég szókimondóak: nem mondtuk el, hogy egészen pontosan milyen lépések vezetnek a kiigazításhoz, hogy 2008 végére hogyan tudunk eljutni addig a pontig, hogy 2009től egykulcsos adót vezethessünk be Magyarországon. Mindenki tudta Magyarországon - kormánypártiak és ellenzékiek, újságírók, közgazdászok , hogy szükség lesz megszorításokra, de megszorításokról mégsem szívesen beszéltünk.