Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
56 Az idén 350 milliárd forint, jövőre pedig 1000 milliárd forint - ennyit kell és ennyit akarunk megspórolni. Részbe n növeljük a bevételeket - ez praktikusan adóemelést jelent, még ha nem is szívesen használjuk ezt a szót , részben pedig csökkentjük a kiadásokat. Úgy tűnik, hogy szinte mindenki sokallja az adóemelést, és kevesli a kiadások csökkentését: valami miatt az emberek úgy hiszik, hogy a kiadások csökkentése kevésbé fáj. Azt hiszem egyébként, hogy ez tévedés. Nem lesz könnyű szembenézni azzal, hogy az európai szociális modell, a szolidaritás gyakorlata és intézményei lényegében agonizálnak. Mesterségesen tartjuk őket életben. Eközben a jóléti kiadások szinte kezelhetetlen módon nőnek; gondolok itt az egészségügyi kiadásokra, a gyógyszerkasszára, a nyugdíjra, a szociális juttatásokra. Az őszinteség jegyében azt javaslom, nagyon röviden, inkább csak példákkal vegyü k végig, hogy valóban mi is vezetett ahhoz a helyzethez, ahol ma már 1000 milliárdos nagyságrendű visszafogásról kell beszélnünk. Ha távolról indítunk, akkor azt mondom, hogy az elmúlt 16 év elmaradt reformjai. Ugyanúgy, ahogy az őszintétlenségért, állítom , hogy ezért is valamennyi párt, amely volt vagy éppen most van kormányon, bizonyos mértékben felelős. Sőt, az elmúlt 16 évben nemcsak elmaradtak reformok, hanem az utóbbi 78 év ahhoz is elég volt, hogy a ’90es évek második felében elindult bátor reformo k eredményeit a költségvetés mára eleméssze. A nyugdíjreform egyensúlyi helyzetének helyreállításával kapcsolatos szándékokról beszélek, ahol valamennyi olyan forrást, amit sikerült a reform folyamán felhalmozni, mostanra gyakorlatilag feléltük. Újabb refo rmokra van szükség tehát azon a területen is, ahol a ’90es évek második felében már elindult valami. Amikor azt vizsgáljuk, hogy a 16 éven belül hol tértünk le igazán a fenntartható egyensúlyi pályáró l, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ez valahol 2000 körül indult. 2000 és 2004 között telt el az a négy év, amely Magyarországot védhetetlenül lemozdította a tartós növekedés és egyensúly pályájáról. Kezdődött ez a minimálbér emelésével, aztán folytatódott a minimálbér adómentessé tételével, egy, a Fidesz által elindított igazságtalan, mára már több mint 200 milliárd forintba kerülő lakástámogatási rendszerrel, aztán folytatódott a köztisztviselői béremeléssel és a Medgyessykormány százna pos programjának számos egyéb lépésével, ami összességében olyan teherrel terhelte meg az államkasszát, amit a gazdaság akkori fejlődési állapotában belülről, a saját növekedéséből nem volt képes előteremteni. De nézzük meg azt, hogy a mostani 1000 milliár d forint most itt hogy áll össze! Tisztelt Képviselőtársaim! A nyugdíjak növekedése 80 milliárd forinttal, a gyógyítómegelőző kassza túlfutása 80 milliárddal, a gázárkompenzáció többletigénye körülbelül 80 milliárd forinttal, az önkormányzatok hiánya töb b mint 100 milliárd forinttal terheli az idei évet. Sorolhatnám ezt a listát; mindegyik eleméből kiderül, hogy eltolhatatlan, elodázhatatlan a reform. Nem fogunk tudni megálljt parancsolni az energiakompenzációs kassza évről évre való növelésének akkor, ha nem helyezzük teljesen új alapokra az energiagazdálkodásunkat. Ha nem megyünk végig a vasút reformjának útján, ha a gyógyszerkiadások oldalán nem visszük végig következetesen azokat a programokat, amelyeket meghirdettünk, akkor évrőlévre újra fogjuk term elni ezt az 1000 milliárd forintot, nemhogy csökkenne, de adott esetben nőhet is ezek összege. Miniszterelnök úr elmondásából kiderült, hogy 10ből 7 forintot az utóbbi években a jóléti kiadások emelésére fordítottunk. Önök, tisztelt ellenzéki képviselők, azt állítják, hogy ez nem látszik az országon. Ha tényleg nem látszik az országon, akkor lássuk be végre közösen, mindannyian, hogy a modell rossz. A modellt kell megváltoztatni; nevezzük reformnak vagy modellváltásnak, az alapstruktúrákat kell nekünk megv áltoztatnunk.
