Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
53 most idézni fogok , hogy “beledöglünk ebbe az erős forintba”, meg hogy az erős forint megöli a magyar gazdaságot, az erős forint megöli a magyar vállalatokat, meg hogy Magyarország gazdaságának gyengébb forintra van szüksége, meg hogy erős a paprikából jó, a forintból nem. Miniszterelnök úr, kíváncsiak vagyunk, hogy most vajon hogyan néz azon családok szemébe, akiknek súlyos tízezrekben mérhető pluszkiadásokat jelent a forint gyengülése. És hogy hadd folytassam a segítséget az egy enesség és az őszinteség terén, a miniszterelnök úr nyilvánvalóan jól tudja, hogy a forint drasztikus gyengülése azt is lehetővé teszi, hogy a boltok piacain lévő áruk, az élelmiszerek, a műszaki cikkek és egyéb más fogyasztási cikkek nyugodtan dráguljanak az áfaemelés hatására. Bizony, hiszen a kormány éppen most igyekszik 15ről 20 százalékra emelni az áfáját azon áruknak, melyeket a magyar családok a leginkább vásárolnak. Mit is mondott a miniszterelnök úr idén márciusban egy interjújában? Nézzük csak! A riporter kérdez: “Áfaemelés nem lesz?” Mire a miniszterelnök válaszol: “Miért lenne?” Nos, kíváncsiak vagyunk, hogy a miniszterelnök úr ezek után vajon hogyan néz a magyar emberek szemébe. Talán emlékszik Gyurcsány Ferenc még egy másik nyilatkozatára is, melyet pártjának választmányi ülésén tett tavaly év végén. (16.30) Ez pedig így szólt szó szerint: “Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni.” Nos, mindent latba vetve azt kell mondani, hogy a miniszterelnök úrnak részben azért igaza van: egy fillérrel valóban nem nő a gáz ára, 30 százalékkal viszont annál inkább. Tudják, az az elképesztő, tisztelt képviselőtársaink, hogy önök, kormánypárti képviselők ezek után még azt is elvárják, hogy az emberek megünnepeljék önök et, merthogy idén csak ez az egyetlenegy emelés várható gázár terén, a kommunikációs államtitkár pedig még azt sem volt rest elmagyarázni, hogy mindezzel csak az embereket akarják energiatakarékosságra szorítani. Nos, tisztelt miniszterelnök úr, vajon mit tud mondani ezúttal a magyar családoknak, amikor majd megkapják a 30 százalékkal magasabb gázszámlát? Az a helyzet ugyanis, hogy egy átlagosan kereső magyar embertől évi százezer forintot fog elvenni a gáz árának, a villanyáram árának, az áfának és a járul ékoknak az emelése. A kampány során önök, kormánypárti képviselők, személyes sértésnek érezték, ha meg merészeltük említeni, hogy önök ismét elszántnak bizonyulnak a tandíj bevezetésének ügyében. Most pedig mit hallunk? Köntösbe bújtatva ugyan, lopakodva u gyan, szép hangzatos névvel ellátva ugyan, de mégiscsak be akarják vezetni a tandíjat. Önök ezzel pedig, tisztelt képviselőtársaink, végleg ketté fogják szakítani a magyar társadalmat, mert ugyan hogyan merné egy szegényebb családból érkező fiatal felválla lni a jövőbeli sokmilliós fizetési kockázatot a diploma megszerzése után, ráadásul pont akkor, amikor családot kell alapítani és amikor otthont kell találni a fejük fölé, merthogy valószínűleg addigra az otthonteremtési programot - elnézve eddigi tevékenys égüket - szét fogják verni teljesen. Azt már meg se kérdezzük persze, hogy a miniszterelnök úrnak ezek után mi a mondanivalója a fiatalok irányába, elmondta ő már egyszer egy gyengébb - vagy mondjuk inkább úgy, őszintébb - pillanatában, amikor az ország le gnagyobb tehertételének azt nevezte, hogy a magyar fiatalok Magyarországon szeretnének maradni, Magyarországon szeretnének boldogulni, és itt szeretnének érvényesülni. De az elmúlt napok eseményeiből úgy tűnik, hogy a miniszterelnök úrnak nem csak a fiatal okkal kapcsolatban vannak ilyen érzései, merthogy az elmúlt héten egy újabb elgyengült - vagy mondjuk inkább: őszinte - pillanatában a magyar gazdaság meghatározó szereplőinek javasolta, hogy válasszák Szlovákiát működési területként.
