Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter:
473 százalék, ’99ben 76 százalék, 2003ban pedig 50 százalék tartotta csak (Az elnök ismét csenget.) veszélyesnek ezt a kipróbálást. Miniszter úr, a kábítószerellenes világnapon tegyen ígéretet arra, hogy ezen a helyzeten az elkövetkező években változtatni fognak! ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes asszony, igyekeztem beszámítani a közbeszólásom idejét. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok so raiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter urat illeti a szó a kormány részéről. DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! A napirend előtti felszólalásában egy rendkívül súlyos és komoly problémát vázolt fel. A kábítószerellenes világnapon talán a figyelem koncentráltabban helyeződik erre a témára, mint más napokon. A felszólalásában vázoltak közül sok elemmel ugya nakkor egyetértek, van azonban egy olyan elem, amely semmiképpen sem nyerte el az egyetértésemet, ez pedig az, hogy a politika bátorítja a fiatalokat a kábítószerfogyasztásra. Azt gondolom, hogy Magyarországon annak a veszélye, amit ön is vázolt a felszól alásában, valóban rendkívül nagy, éppen a tendenciája miatt, és éppen amiatt, hogy egyre több fiatal kerül kapcsolatba a kábítószerrel. Bár a felderítés aránya is valószínűleg pozitív irányba fordult, hiszen egyre hatékonyabb, egyre többször derül ki kábít ószerfogyasztás, és ezt követi egy büntetőeljárás. Azt gondolom, a kábítószer elleni küzdelemnek sem pusztán jogi eszközei vannak. Sok egyéb eszközt fel lehet használni. Én magam a megelőzésre helyezném a hangsúlyt annak érdekében, hogy a fiatalok a kábít ószerrel való találkozáskor ismerjék fel ennek veszélyeit, és legyenek tisztában ennek jogi következményével. Ami szerintem eltér a kormány által vallott kábítószerpolitika - amit ön liberalizált drogpolitikának nevez - és mondjuk, az ellenzék felfogása k özött, az az a kérdés, hogy vajon a kábítószerfogyasztásnak mely elemeit és részeit kell, úgymond, kriminalizálni, mely esetben kell a büntetőjog teljes szigorával lesújtani, és melyek azok az esetek, amikor talán nem a büntetőjogi szankció, esetleg nem i s a büntetőjogi fenyegetettség az, ami segíthet e probléma megoldásában. A kormány korábbi elképzeléseiben azt a politikát fogalmazta meg, hogy a kábítószerfogyasztó fiatalok körében azokra, akik csak alkalomszerűen, eseti jelleggel fogyasztanak kábítósze rt, pusztán a környezet pillanatnyi hatása miatt, talán nem kellene végrehajtható szabadságvesztés büntetéssel lesújtani. Természetesen a jogi mozgásteret már behatárolja az Alkotmánybíróság úgynevezett droghatározata is, amely kijelölte azt a szabályozási mezőt, amelyben a jogalkotónak, tekintettel a fiatalkorúak és a gyermekkorúak védelmére és tekintettel e bűncselekménytípus veszélyességére, egyáltalán szabályozási mozgástere van. Azt gondolom, hogy e kérdés megnyugtató rendezése az új büntető törvé nykönyv elkészítése kapcsán a jogi problémákra talán tud egy olyan választ adni, amely egyrészt megfelel az Alkotmánybíróság által felállított követelményeknek, másrészt pedig a kormány úgynevezett drogpolitikai elképzeléseinek is. Keressük azt a megoldást , hogy hogyan lehetne olyan szabályozást találni, amely e két követelménynek egyszerre tesz eleget.
