Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
474 Én azonban a szabályozás és különösen a büntető szabályozás helyett inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a kábítószer elleni küzdelem széles körű társada lmi összefogást igényel, amelyben természetesen megvan az államnak is a feladata. De ha ezt a bűnmegelőzésre és a kábítószerfogyasztás megelőzésére helyezzük, akkor elérhető lesz, hogy ez az összefogás járuljon hozzá ahhoz, hogy a drogfogyasztás Magyarors zágon is visszaszorulhasson. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mesterházy Attila frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: “Hogyan tovább?” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (14.20) MESTERHÁZY ATTILA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hogyan tovább? Haladás vagy lemaradás? E z a következő négy év legfontosabb kérdése. De ehhez a haladáshoz - hiszen mi, szocialisták, szociáldemokraták haladáspártiak vagyunk - három dologra együtt van szükség: szükség van az egyensúlyteremtésre, szükség van reformokra, és szükség van a fejleszté sre. Azért mondom, hogy erre a háromra együtt, hiszen ha ezeket konzekvensen egymásra építjük, akkor tudunk kilépni abból az ördögi körből, ami az elmúlt 16 évben jellemezte Magyarországot. Egyensúlyteremtés, erre épülő reformok és erre épülő fejlesztési t ervek kellenek a következő években az országnak. Én azt gondolom, hogy ezen az úton indult el a Gyurcsánykormány. Az egyensúlyteremtés és a reformkormányzás már a száz lépés programban megjelent, a fejlesztési források pedig 2007től robbannak be az orszá g életébe, és adnak lehetőséget arra - hiszen gondoljunk bele, több mint ezermilliárd forint áll rendelkezésünkre évente , hogy ezeket a fejlesztéseket megvalósítsuk, s ez a forrás kellően nagy ahhoz, hogy végre egyszer Magyarország ne csak a felzárkózás politikáját tudja követni, hanem bizonyos fejlődési szakaszokat átugorva a térség vezető, iránymutató országa lehessen. Fontos az, hogy ne csak felzárkózni akarjunk, hanem irányt is adni, ehhez pedig az kell, hogy ne a mindig aktuális európai uniós színvon alat vegyük figyelembe, hanem mindig előrébb gondolkodjunk, kicsit távolabb tudjunk látni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az igazi nemzeti érdek. Ez az, amire az országnak, a nemzetnek szüksége van. Persze, ehhez az ellenzéknek is magasabbra kell emelni a h orizontját, hiszen lehet azt mondani, hogy az az ember, aki folyamatosan a lába elé néz, ugyan nem botlik meg, de könnyen nekimehet egy falnak. Én azt javasolom az ellenzéki képviselőknek, hogy az úgynevezett verbális maszturbáció helyett lépjenek ki ebből , még akkor is, ha ez esetleg önöket kielégíti (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gusztustalan vagy!) , és próbáljanak meg valóban felelős ellenzékként tevékenykedni, azért felelősként, mert az “alkotó” szót már Navracsics úr elkoptatta, hiszen az elmúlt idősz ak tevékenysége semmiféle alkotásra nem enged következtetni. Arra kérem önöket, hogy felelősen próbáljanak gondolkodni legalább egyszer az ország életéről. Bibó István ugyan már megírta többször, de önöknek elkerülte a figyelmét, hogy bizony a politikai el itnek van iránymutató szerepe, van felelőssége, még akkor is, ha ez az iránymutatás egy adott pillanatban nem népszerű az emberek körében. Mi vállaljuk ezt a felelősséget, hozzáteszem, ismét vállaljuk ezt a felelősséget. De nemcsak hogy vállaljuk, és hiszü nk egy új Magyarországban, hiszünk a nemzet sikerében, hanem teszünk is ezért. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) De úgy teszünk, hogy miközben az ellenzék az asztalt verve további
