Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
466 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megint meggyőződhettünk arról, hogy miközben régen voltak közös ügyeink, mostanra már nincsenek közös mondataink sem. Hiszen Magyarország a Bushlátogatással egy nagyon nagy diplomáciai sikert ért el, rái rányították a figyelmet az országra, ráirányították a figyelmet Magyarország történelmére, és azt gondolom, erre büszkének kellene lennünk, a látogatás maga nemcsak protokolláris volt, mint azt sokan láttatni akarták, hanem ennek volt valódi tartalma és ér téke az ország számára. A miniszterelnök úr ebből a gondolatból bontotta ki, hogy tovább kell lépni, meg kell ragadni a lehetőséget, Magyarországot elhelyezték, és a kérdés az, hogy ezzel a lehetőséggel hogy tudunk élni. Most én meg azt nem értem, hogy ezt követően hogy sikerül ebből a dologból egy ilyen vitát folytatni, amikor akár azt is lehetett volna mondani, hogy igen, köszönöm szépen, és le lehet ülni, vagy azt is lehet mondani, hogy igen, és ehhez én még azt szeretném hozzátenni, hogy. Hiszen ne fele jtsük el, valóban 1990től kezdődően meglehetősen sokáig a külpolitikát illetően konszenzus volt, aztán a későbbiek során, ha voltak is viták, de azokat egy darabig belül tartottuk, mert azt akartuk, hogy képviseljük legalább ebben az ügyben egységesen kif elé Magyarországot. Persze, e tekintetben is a mindent megszépítő messzeség homályába vesznek az emlékek, mert én emlékszem még arra is, hogy Szabad György Trianon évfordulóján felállította a parlamentet, mire a Fidesz kivonult az ülésteremből. (Dr. Faragó Péter: Hallod, Zsoltika? - Moraj az MSZP soraiban.) Aztán Dávid Ibolyának mondanám, hogy itt a nagy nemzeti egység jegyében Jeszenszky Géza azt mondta, hogy a nemzetet a kormánypártok képviselik, nem az ellenzék, mire a teljes ellenzék kivonult amúgy fide szestül. De azért mégiscsak voltak közös ügyeink, és éppen a külpolitika és az, hogy Magyarországot tegyük sikeressé, egy ilyen közös ügy volt. Most aztán itt ebben a teremben arra hivatkozni, hogy és akkor a miniszterelnök nem képviselheti a nemzetet, és nem beszélhet történelmi felelősségről a december 5i népszavazást követően, tisztelt képviselőtársaim, én azok nevében, akik ezt az egész helyzetet a politika számára előállították és támogatták, ócska, demagóg módon azt az érzetet keltve, hogy ez ilyen e gyszerűen, egy népszavazással megoldható, nem szólalnék meg ebben az ügyben a parlamentben, vagy legalábbis bocsánatot kértem volna. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Mert valójában, ha valami alkalmas volt a nemzet súlyos megosztására, akkor éppen ez az ügy. Amikor önök kormányon voltak, én nem hallottam a kettős állampolgárság vagy az állampolgárság megadásának intézményéről, viszont emlékszem azokra a levelekre, amiket a miniszterelnök, aki nem az önök miniszterelnöke volt, hanem a Magyar Köztársaság mi niszterelnöke - mint ahogy Gyurcsány Ferenc is a Magyar Köztársaság miniszterelnöke , írt az Európai Uniónak, hogy mi miért nem akarjuk a kettős állampolgárságot vagy a határon túli magyarság számára az állampolgárságot megadni. Mert akkor, amikor önök ko rmányon vannak, akkor tudják, hogy meddig terjednek a korlátok, amikor ellenzékben vannak, akkor se korlát, se felelősség, semmi nem marad a továbbiakban. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Tisztelt Képviselőtársaim! E tekintetben is Magyarország helyzete a világban, szerintem - persze leegyszerűsítve , úgy néz ki, hogy az euroatlanti integrációval stabilizáltuk Magyarország pozícióját, és ez lehetőséget ad számunkra arra, hogy a határon túli magyarság országait, ahol ők
