Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VADAI ÁGNES (MSZP):
465 bennünket vagy sem. Persze nem lényegtelen, hogy azért az amerikai elnök nem mindennap jön át Európába, nem mindennap utazik Magyarországra. Mégis arról kellene beszélni, hogy megannyi történelmi tapasztalatunk, Kárpátmedencei létünk és helyismeretünk alapján itt az ideje, hogy egy új külpolitikát hirdessünk. Ez persze nem lehet csak a kormány külpolitikája, hiszen mindannyian tudjuk - ahogy ez azért többször is elhangzott , hogy a külpolitika egy össznemzeti kérdés. Elhangzott itt többektől, hogy három prioritásra épült az elmúlt 16 év külpolitikája: az euroatlanti integráció, a határon túli magyarok érdekeinek képviselete és természetesen a jószomszédi viszony. Persze, voltak hangsúlyeltolódások, ezt nagyban befolyásolták a kormányok érték- és viszonyrendszerei, ezt is ki kell mondan i, és talán sokszor túlzásba is estek a kormányok egyegy prioritás túlhangsúlyozásával. Most új külpolitikára van szükség, nemcsak azért, mert eltelt 16 év, és bizonyos kérdésekben révbe jutottunk, így a NATO és európai uniós csatlakozás kérdésében, hanem azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert látható, hogy a partvonalról bekiabálva nem lehet és nem is tudunk gólt lőni. A kibic külpolitikák ideje lejárt. Aktív külpolitikára van szükség, ami persze nem azt jelenti, hogy teljesen hátat kell fordítani az e ddigi céloknak, hanem azt jelenti, hogy ezeket a prioritásokat átalakítva, azokat kibővítve kell új utakat bejárnia Magyarországnak. Több nyitottsággal kell fordulni a feltörekvő piacok felé, erősíteni kell Oroszországgal és Ázsiával való kapcsolatunkat. L ehet persze mindezeket ideológiai vitákkal megterhelni, csak azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez aztán igazán nem segíti Magyarország nemzeti érdekeit. (13.40) Nem szabad elfeledkeznünk arról sem természetesen, hogy partnereinkkel aggályainkat is meg kell minden esetben osztani. Ennek megvan, képviselőtársaim, a maga helye, ideje és főleg a módja. Igazuk van, hinni a nemzetközi kapcsolatokban nagyon dicséretes dolog, de partnereink támogatását elnyerni ehhez, az a külpolitika művészete. Nem elé g a jó politikai együttműködés, szükség van arra is, hogy politikai tőkénket gazdasági lehetőségekké konvertáljuk át. És lehet persze szidni a transznacionális és multinacionális szereplőket, a nemzetközi tőkét, és ezzel rövid távon népszerűséget szerezni, de azért valljuk be, és beszéljünk őszintén, képviselőtársaim, itt azért a parlamentben racionális politikusok ülnek, akik tudják, hogy a magyar gazdaságnak, mint minden más gazdaságnak szüksége van ezekre a szereplőkre. Nem elég a nemzetállami partnerekk el tárgyalni, az új külpolitikában a transznacionális és multinacionális partnerekkel is meg kell találni a megfelelő hangot. A gyűlölködés, a folyamatos utálkozás nem az a módszer, amivel előbbre jutunk ezek az ügyben. Eddig is tudtuk, hogy a magyar külpo litika többre van ítélve, új stratégiát kell hirdetni, megőrizve sok elemet, talán javítani is kell számos elemen. Azt gondolom, hogy ezért van szükség az ellenzék alkotó hozzájárulására, hozzáértésére. De át kell gondolnunk aktivitásunk irányát, intenzitá sát és főleg tartalmát. Mondtam, ehhez nem elég magában a kormány, ehhez szükség van - na nem külpolitikai kiselőadásokra, hanem - több külpolitikai ismeretre is, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Az aktív ne mzeti érdeken alapuló politika nem azt jelenti, hogy nincsenek kompromisszumok, de nem is azt jelenti, hogy folyamatosan igába hajtjuk a fejünket, azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk mások iránt, tiszteljük mások érdekeit és értékeit, vállalunk olyan felad atokat is, amelyek talán közvetlenül nem jelentenek nemzeti érdeket, de hosszú távon mindenképpen hozzájárulnak a globális stabilitáshoz. Ugyanakkor soha nem feledkezünk el arról, hogy bár Európa az otthonunk, Amerika a szövetségesünk, mégis Magyarország a hazánk.
