Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
460 legnagyobb feladata legyen; hogy Magyarország többet tudjo n vállalni abból, hogy a régióban stabilizáló szerepe kell hogy legyen. Ha végignézünk a régió országain - hadd ne mondjak példát, nehogy bárki is oktalanul is magára vegye , azt lehet látni, hogy a régió országainak jelentős részében kifejezetten a magya rt meghaladó a politikai bizonytalanság, nem egy olyan tényezőt látunk, amely bizonybizony hosszú, elhúzódó belpolitikai válságjelenségek meglétére utal. Egy ilyen világban a rendszerváltás utáni azon Magyarországnak, amely képes volt mindig minden alkalo mmal stabilan őrizni a demokratikus parlamenti működés és kormányzati működés valamennyi lényeges elemét és megőrizte cselekvőképességét, Magyarországnak van feladata abban, hogy ebben a térségben a stabilitás, a progresszió erejeként képes legyen arra, ho gy ezt a befolyást és ezt az erőt a megértésre fordítsa; hogy abban legyen partner az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval és Oroszországgal való kapcsolatában, hogy Európának ezen szegmense egy prosperáló, biztonságban élő, egymást megértő, történelmi előítéleteitől és sértettségétől megszabaduló, együttműködő térség legyen. Van abban történelmi felelősségünk, hogy a térség azon országai, amelyek még nem tagjai az Uniónak - különös tekintettel utalok itt a Balkán országaira , ezek az országok belátható időn belül európai uniós perspektívával rendelkezzenek, és reális közelségbe, történelmi értelemben reális közelségbe kerüljön az uniós tagság kérdése. (13.20) Magyarországnak ezt a szerepet - nyilván annyit, amennyi ebből neki illik, nem túlterjeszkedve azon - vállalni kell. Magyarország az elmúlt időszakban okosan és a történelmi felelősségét értve volt képes összeilleszteni az európai uniós tagságából fakadó feladatokat és felelősséget az Európai Unión kívüli térségekhez fűződő és építkező szándékú poli tikájával - ezt folytatni kell. Folytatni kell a Balkán felé irányuló, a korábbinál nagyobb felelősséget vállaló politikát. Folytatni kell azt a külpolitikát, amely nem egyszerűen állami, hanem államon messze túli. Folytatni kell azt a külpolitikát, amely nem direkten és elvontan politikai, hanem gazdasági, tudományos, kulturális együttműködésekben ölt testet, ahol a külpolitikai együttműködésnek nem közvetlenül az állam a célzott személye és tárgya, hanem intézmények, civil szervezetek sokasága, hogy szolg ál a külpolitika. Akkor, amikor Bush elnök a múlt héten tisztelgett ’56 előtt, és tisztelgett az elmúlt 16 év előtt, azt gondolom, elismerte ezt a szerepet is. A stabilizáló, az önmarcangoló múlt helyett a jövőben célokat, feladatokat kereső, a kivagyiság helyett a partneri, regionális felelősséget is vállalni képes magyar törekvések előtti elismerés volt ez. Ezt kell csinálnunk: külpolitikát, egészen biztosan nem csak a kormánynak önmagában, kormánynak és ellenzéknek, de még tovább megyek: politikai és nem politikai tényezőknek, civileknek és intézményeknek, gazdasági és tudományos szereplőknek egyaránt. Nem kérünk bizonyítványt egyetlen nagyhatalomtól sem, arra nincsen szükségünk. A bizonyítványt a magyar választók adják, hogy képesek vagyunke képviselni őket, képesek vagyunke a határon túl is sikeresen képviselni a magyar nemzeti érdeket. Ez a külpolitika alapja. De visszaigazolást, hogy értik a törekvéseinket, és ez becsületet teremt, azt igen; bizonyítványt nem kérünk, visszaigazolást elfogadunk. Ez a visszaigazolás a múlt héten azt tartalmazta, hogy Magyarország jó úton jár, érti a felelősségét - Magyarországért, Európáért és egy jobb világért. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
