Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 26 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz):
461 Köszönöm szépen. A miniszt erelnök úr beszéde pontosan 20 perc volt, így 55 perces időkeret illeti meg a felszólaló frakcióvezetőket. Elsőként megadom a szót Navracsics Tibor frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz) : Köszö nöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönjük a tanítást - igyekszünk megfogadni (Derültség a Fidesz padsoraiból.) , igyekszünk jól viselkedni. És ezentúl ha egy orosz és egy amerikai összevitatkozik Budapest utcáin , akkor hídként feszülve kettőjük közé, a nemzetközi egyetértést és a nemzetközi szolidaritást fogjuk szolgálni. Igyekszünk majd felnőni a miniszterelnök úr elvárásaihoz a politikai korrektség tekintetében is a diplomácia és a külpolitika területén. (Közbe szólások az MSZP padsoraiból, többek között: Ez fontos! - Szórványos taps ugyanonnan.) És külön köszönjük a kormánypárti bátorítást. Néhány dolgot azért szerintem még meg kellene említeni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ránk fér!) Amit ön a nyitás polit ikájának nevez, az 1990ben kezdődött - nem önnel, 1990ben , az első magyar demokratikus kormánnyal, Antall Józseffel, az MDFFKGPKDNPkoalícióval és Jeszenszky Géza külügyminiszterrel; köszönet nekik ezért, hogy a nyitás politikáját megkezdték. (Taps a z ellenzéki pártok padsoraiból.) Az ezen az oldalon ülő pártok és a Szabad Demokraták Szövetsége már akkor a nyugati világgal való integrációról, együttműködésről beszélt, amikor önök még finlandizációról beszélt ek, demokratikus szocializmusról, semlegességről, a Szovjetunióval való kiegyezésről és egy esetleges, az akkori egypártrendszer helyett egy hegemón kommunista többpártrendszerről írtak és beszéltek. Ez az oldal, beleértve a Szabad Demokraták Szövetségét is, amelyiknek ta nító szavait intézte, eddig is tudták, hogy mi a dolguk - ezután is fogják tudni, hogy mi a dolguk. Azonban ha már külpolitikáról beszélünk, miniszterelnök úr, azt érdemes talán hozzátenni, hogy a külpolitika mindig a nemzeti érdek érvényesítése, a külpoli tikában is. Szép dolog, ha híddá feszülünk, és összekötjük az Amerikai Egyesült Államokat Oroszországgal, de az sem utolsó dolog, ha nemzeti érdekeinket hatékonyan képviseljük Európában és a világban (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!); első dlegesen az Európai Unióban, amelynek valóban, közös erőfeszítés gyümölcseként tagjai vagyunk, és amelyről azt mondhatjuk, hogy az európai belpolitikában csak akkor tudunk boldogulni, ha saját magunk számára a nemzeti célokat világossá tesszük. A hozzánk h asonló kis, közepes hatalmak az Európai Unióban azt a stratégiát választják, hogy kéthárom szakpolitikát megcéloznak, kialakítják a nemzeti prioritásaikat; olyan káderpolitikát folytatnak, hogy lehetőleg az uniós intézményekben, az Európai Parlament bizo ttságaiban a mi embereink, a mi személyes kapcsolataink legyenek; és azon erőfeszítéseket teszik meg, hogy minél több hasznuk legyen az európai uniós tagságból. Vagyis ha már külpolitikánál tartunk, tisztázni kell a nemzeti prioritást. Szép dolog jóban len ni az amerikaiakkal, jóban lenni az oroszokkal, szép dolog őket összebékíteni, de az sem utolsó dolog, ha a dánok elől forrásokat tudunk szerezni - mit dánok, ha az észtek elől forrásokat tudunk szerezni; ha sikeresebbek leszünk, nem a legsikertelenebb, ha nem a legsikeresebb európai uniós tagállam leszünk. Tudom, hogy ön is elégedetlen az eddigi európai politikával, hiszen többször megfogalmazta, hogy meg kellene találni azt a kéthárom pontot, ahol áttörést tudunk elérni. Szerintem erre kell koncentrálni, ez a történelmi felelősségünk, hogy rímeljek az ön napirend előtti felszólalására.
