Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
37 Tisztelt Képviselőtársaim! Így vezeti félre a politika a választókat. Úgy csinál, mintha akarna valamit csinálni, de amikor elé jük teszik a javaslatot, akkor kiderül, hogy nem akar csinálni semmit. Ami pedig a központi igazgatás átalakítását illeti: igen, szükséges, egyrészt azért, mert nehezen finanszírozható vagy egyáltalán nem, a költségvetés expanziójának egyik okozója éppen e z, és természetesen egyúttal gátja az adócsökkentésnek, másrészt pedig kell azért is, hogy egy hatékonyabb, magasabb színvonalú szolgáltatás nyújtására képes igazgatást építsünk fel. Amikor viszont a közigazgatásban változás történik, akkor megint jön a tá madás, hogy ez nem jó, anélkül, hogy hallanánk, hogy és akkor mi az önök javaslata, mit kellene csinálni helyette. A következő téma az önkormányzati igazgatás. 1990ben nagy viták árán kialakítottunk egy önkormányzati rendszert, eltelt tizenhat év, a tapas ztalatokat tudnánk hasznosítani, ráadásul közben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és annak is vannak bizonyos következményei. Ezeket a tapasztalatokat, ezeket a következményeket kellene most érvényesítenünk az önkormányzati rendszer átalakítása terén. Nem kétséges - és ha szakpolitikusokkal beszélek bármelyik pártból, akkor ebben egyetértés van , hogy az az út, amilyen irányba vinni kellene az önkormányzati rendszert, az a kistérségek erősítése és a régiók létrehozása; és - teszem hozzá - ha van erős kist érség és régió, akkor ezek átvehetik a megye szerepét, és az önkormányzati megye a továbbiakban megszüntethető. Ehhez képest mi történik? Itt a konkrét javaslat, de az ellenzék tárgyalni sem hajlandó róla. Majd itt a parlamentben, mondják ők. Megjegyzem, a z elmúlt tizenhat évben az volt a hallgatólagos vagy le nem írt megegyezés a politikában, hogy kétharmados törvényt akkor nyújtunk be a parlamentnek, ha azt az ellenzékkel egyeztettük. Most volt szintén egy ilyen törekvés és kísérlet a kormány részéről, de az ellenzék erre nem volt hajlandó. Majd meglátjuk, hogy mi történik ezekkel a javaslatokkal a parlamentben. Egy biztos: mindenki egyetért abban, hogy változtatni kell, ugyanakkor viszont - kétharmados törvényről lévén szó - lehet, hogy ezek a változtatás ok nem lesznek lehetségesek, és egy rendszert, amit már nagyon nehezen lehet működtetni, és amely egyre rosszabbul tudja nyújtani a szolgáltatásokat a finanszírozási problémái miatt, változatlanul hagyunk négy évre, vagy ha esetleg az alkotmánymódosításnak az a része megy át, akkor hat évre. Hat évre betonozzuk be a cselekvés lehetetlenségét a magunk számára! Ide vezet az, amikor a minimális szintű együttműködés sincs meg a politikán belül olyan javaslatok esetében, amelyeket illetően egyébként pedig egyeté rtés szokott lenni a politikusok között akkor, ha nem a politika színpadán szerepelnek. Az oktatást illetően nagyon sok vita volt az elmúlt négy évben is meg az elmúlt nyolc évben is. Ezek a viták megint - ahogy az egészségügy vagy az önkormányzatok esetéb en is már láttuk - nem a lényegről szólnak. Most éppen az az aktuális vita, hogy lesze utólagos képzési hozzájárulás, tandíj vagy nem lesz. Ez is érdekes dolog! Nem vitatkoztunk arról, hogy mitől lesz versenyképesebb a gyerekek tudása, mert minden nemzetk özi felmérés azt mutatja, hogy tempót veszítettünk Magyarországon, hogy a magyar gyerekek a különböző területeken elmaradnak európai leendő versenytársaiktól, és ebben nekünk lépnünk kell. Van vita arról és megjegyzések hangzanak el azzal kapcsolatban, hog y milyen magas a munkanélküliség a pályakezdő fiatalok esetében. Ez igaz és ez tényleg baj. Ugyanakkor azonban nem arról folyik a vita, hogy mit tudunk tenni a felsőoktatás átalakításában annak érdekében, hogy az oktatás egyre inkább arról szóljon, hogy mi lyen módon tud megfelelni a piac elvárásainak annak érdekében, hogy az iskolapadból kikerülő gyerekek találjanak is maguknak állást, hanem jövünk azzal, hogy akkor most lesze tandíj vagy nem lesz tandíj, és mi történik, és így tovább, és így tovább. Az ér demi párbeszéd
