Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
35 És most mi történik ezekben a vitákban? Az történik, hogy a politikának az a része, amelyik nem visel kormányzati felelősséget - ezzel persze szabadabban élhet, és hivatkozhat a saját javaslataira, ez rendben va n, ez mindig így működik , újabb és újabb kiadásnöveléseket kér számon a politikán, és ezzel azt üzeni az embereknek, hogy nincs is szükség ezekre az intézkedésekre, emberek, itt nyugodtan lehetne, mondjuk, felére vinni a súlyadóját a nem tudom, milyen au tónak, elengedni az úthasználati díját a másiknak, megnövelni a támogatását a harmadiknak, osztani 14. havi nyugdíjat a negyediknek, eltörölni az adóját az ötödiknek és így tovább, és így tovább. Tudni kell, hogy ez mind hazugság, és ha innen nézzük - és b eszéljünk arról, hogy ki mit mondott a kampányban, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről ezt nyugodtan fel tudom vállalni , mi azt mondtuk a kampányban, hogy a 2006tól 2008ig terjedő időszak a stabilizálás, az egyensúlyteremtés és a reformok időszaka, 2009től tud Magyarország beszállni abba az adóversenybe, amire minket a környezetünk kényszerít. Most önök ugye jöttek azzal, hogy és akkor mit mondtak a szocialisták, mi van vagy mi nincs a programjukban; én meg hadd kérdezzem meg, hogy akkor önök milye n alapon ígérték mindennek az ötszörösét ráadásul, több mint négyezermilliárd forintot, hivatkozva persze arra, hogy nem tudták, milyen az ország helyzete. Aztán utána tíz nap alatt össze lehetett állítani mégis egy Fehér könyvet, ami azért azt mutatja, ho gy tudhatták volna, ha akarták volna, csak akkor nem javasolhattak volna egy teljesíthetetlen, mintegy ötezermilliárd forintba kerülő programot. Valójában, tisztelt képviselőtársaim, ezt játsszuk egymással sokszor az elmúlt tizenhat év során mi, politikuso k: ki tud nagyobbat ígérni, ki tud ezen keresztül szavazatokat szerezni a saját maga számára, aztán utána persze széttárni a kezét. Mert ne tévedjünk, ez volt 1998ban is, nem volt 2002ben, de ennek aztán meglettek a következményei, emiatt kell most egy k orrekciót végrehajtani. Tulajdonképpen, ahogy látom, az ellenzék és a kormánypártok között az a különbség, hogy az ellenzék csinálta volna ugyanezt, csak hivatkozhatott volna arra, hogy az előzőek hogy elrontották. A kormánypártok ezt persze nem tudják meg tenni, de ezzel együtt is megmarad a felelősségük abban, hogy a ciklus első felében állítsák helyre a költségvetés megbomlott egyensúlyát. Rögtön hozzáteszem - ezt hallottuk egyébként a miniszterelnök úrtól , hogy meg lehet nézni, mire költöttük ezeket a pénzeket, aztán utána el lehet mondani, hogy melyikre nem költöttünk volna, mert a történet persze így lenne kerek. Nem adtam volna - mondhatná a Fidesz - a közalkalmazottaknak 50 százalékos béremelést; nem vezettem volna be a 13. havi nyugdíjat; nem építe ttem volna autópályákat; nem növeltem volna a szociális kiadásokat. Ezt mind lehet, tisztelt képviselőtársaim, és akkor ettől kezdve már egy őszinte beszélgetést lehet folytatni arról, hogy valójában mi a helyzet. Én egyelőre azt látom, ami a stabilizációt , az egyensúly helyreállítását illeti, hogy támadja mindenki, ez rendben van, mert nem kell szeretni, ugyanakkor viszont javaslatokat, amelyek érdemben megfontolhatóak és végrehajtandóak lennének, egyáltalán nem hallok. Azt értem, hogy mindenki és minden é rdekvédő természetesen a saját érdekeinek megfelelően mondja a magáét: a munkavállalót ne terheljük, terheljük a vállalkozásokat; a vállalkozások azt mondják, hogy ne terheljük a vállalkozásokat - megjegyzem, ővelük ráadásul elég sok mindenben még egyet is értek , hanem a költségvetés kiadásait csökkentsük, aztán amikor a költségvetés kiadásait csökkentenénk, akkor rájövünk, hogy ott persze a lakosság meg a vállalkozások, a gazdaság van, és így aztán körbeértünk. Nincs más megoldás, tisztelt képviselőtársa im, a politikának, illetve e tekintetben annak a részének, amelyik kormányzati felelősséget visel, fel kell vállalnia a stabilizációs intézkedéseket akkor is, ha ez
