Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): - ELNÖK (dr. Áder János): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
266 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi meg a mai napot végighallgatva bizonyos szempontból kicsit déjŕ vu érzésem van. 1995ben, ha jól emlé kszem, Bokros Lajos volt a pénzügyminiszter, és a Bokroscsomag után volt egy televíziós beszélgetés vele, ahol hosszabban, mélyrehatóbban kifejtette a gondolatait, s akkor ő szépen előadta - előttem van a kép, ahogy szépen, szakértő módon érvelt, ugye, me rt az szakértő kormány volt akkor , és próbálta elmagyarázni az embereknek, hogy itt tulajdonképpen válság van, ezt a válságot valahogy kezelni, menedzselni kell, és a szakértő kormány mennyire jó abban, hogy a válságot menedzselje. (17.40) Azért van déjŕ vu érzésem, mert most valahogy ugyanezek a képek jönnek elő: van egy válsághelyzet, amit természetesen önök teremtettek saját maguknak és az országnak, és most megpróbálják ezt a helyzetet úgy beállítani, mintha ezt a válsághelyzetet önök kiválóan le tudn ák menedzselni, és önöknek vannak a legjobb ötleteik arra, hogy ebből a válsághelyzetből Münchausen báróként saját hajunkat fogva kijöjjünk. Úgyhogy jó volna ezen elgondolkodni. Kuncze Gábor láthatóan időnként már eljut egyegy gondolatig, hiszen a vezérsz ónoklatában… (Kuncze Gábor: Jaj, ne! - Derültség.) Bocsánat, hogy ezt mertem feltételezni, de időnként már eljut, hiszen mondott egy ilyen mondatot: a kormányzat felelőssége a cselekvés. Mi is így gondoljuk, pontosan: a kormányzat felelőssége a cselekvés. Ezért is volt megdöbbentő a miniszterelnök urat egy hisztis kisgyerekként, alsó tagozatosként látni a legutóbbi érdekegyeztető ülésen, amikor is rátestálta volna másokra a felelősséget, hogy: kérem szépen, munkaadók, tessenek már javaslatokat letenni! Nade kérem, a kormánynak a dolga és felelőssége a kormányzás. Ne a munkaadóktól várja a megoldást, a saját problémáira a kormány tegyen le megfelelő javaslatokat! Az a baj, hogy önök próbálnak kibújni a felelősség alól, és próbálják szétmaszatolni, szétteríten i ezt a felelősséget, mondván, belerángatnak mindenkit, közös legyen a balhé. Úgy gondoljuk, hogy itt messze nem erről kellene hogy szóljon ez a vita, hanem valós megoldási javaslatokról. És ha már ott tartunk, hogy az ellenzéknek érdemi javaslata nincs és nem volt, hát most én gyorsan összeírtam néhány olyan dolgot, amiket szeretnék az önök emlékezetébe idézni. Az autópályák kapcsán hányszor elmondtuk: a PPPkonstrukció katasztrofális lesz a költségvetésre. Beigazolódott: valahol 2000 milliárd körüliről sz ólnak most már a számok, ennyivel fogja a költségvetést megterhelni az autópályakiadás. Miért is nem lehetett megvárni, hogy az EU támogassa az autópályák építését? Ja, hogy nem tudtak volna vele kampányolni? Hát igen, való igaz, de legalább nem adósodott volna el az ország. (Dr. Vojnik Mária: Közlekedni sem tudtunk volna rajta!) Vagy például Mikola képviselő úr említette: miért tetszettek felrúgni a gyógyszermegállapodást a gyógyszergyártókkal? (Kovács Tibor: Mert rossz volt!) Lehetett volna kezelni a g yógyszerkassza kiadásait. Kötöttünk egy hét évre szóló megállapodást, önök fölrúgták; ilyen helyzet van, folyamatosan a gyógyszerkasszát kell pótolgatni, mert egyébként nem tudják betervezni a költségeket. Fölrúgták, megszüntették a Széchenyitervet, holot t a kis- és középvállalkozói szektor Magyarországon a legnagyobb foglalkoztató (Kovács Tibor közbeszólására:) , tisztelt képviselő úr, így van, 700 ezer embernek adnak munkát. Ha jól emlékszem, az elmúlt ciklus végén 35öt meghaladta azon indítványok száma, amelyeket önök nem voltak hajlandóak tárgysorozatba sem venni. Konkrét javaslataink, indítványaink voltak már az adott helyzet kezelésére. Önök nem hajlandóak ezekkel foglalkozni sem.
