Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DEÁK ANDRÁS (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
257 annak megbecsült tagja, és a rászabott kötelezettséget teljesíti azon e gyszerű okból kifolyólag, hogy az teljesíthető. Ha ezt ma egy vállalkozó megteszi, nagy valószínűséggel tönkre fog menni. Hogy lehet egy olyan rendszert működtetni és életben tartani, amiről mindenki tudja - a pénzügyminiszter úr is, mert okos ember , hog y ha befizeti az összes adóját, akkor nagy valószínűséggel lehúzhatja a rolót?! (Dr. Veres János széttárja a karjait.) És mégis fenntartjuk ezt a rendszert, és félünk hozzányúlni, félünk bevallani, hogy bizony ezek nem teljesíthető feltételek. Az egyszerűs ítéssel, az egykulcsos adórendszer bevezetésével nemcsak a versenypozíciót, hanem az állampolgári közérzetet, a komfortérzetet is tudnánk növelni, ami egy magyar állampolgárnak a saját hazájában az otthonlét érzetét, boldogságát és biztonságát adná. Nem tu dom, hogy a politika szereplői miért nem tudják ennek a fontosságát felismerni. Vane más célja a politikának, mint a közjó szolgálata akár ilyen módon is. Ha ezt megtettük, akkor még mindig van ötletünk arra, hogy hogyan lehet pénz befektetése nélkül a vá llalkozók pozícióit javítani. Egyes becslések szerint 800 ezer vállalkozó van Magyarországon, ezek jelentős része tényleg kényszervállalkozó. Még Csillag István miniszter úr az előző kormány idején abból a székből büszkén mondta, hogy a 800 ezer vállalkozó közül 12 ezret tudtunk olyan különleges juttatásokban részesíteni, ami nagyon komoly eredmény volt. A 12 ezer a 800 ezernek nem nagy százaléka, másfél körül van. A miniszterelnök úr nemrégiben már azt mondta, hogy ez a szám változott, közel 45 százalékuk tud kedvezményes hitelekhez és kamattámogatáshoz jutni. (17.00) Ennek a rendszernek az alapvető hibája az, hogy tulajdonképpen tényleg csak az a vállalkozó jut hitelhez, aki egyébként nincs rászorulva, mert a hitelminősítők és a hitelfolyósító intézetek o lyan biztonsági rendszert állítanak fel, hogy akinek nincs komoly garanciális háttere, az nem kap hitelt. Létezik egy Állami Garancia Alap. Ha az Állami Garancia Alap feltöltetne, és az állam odaállna a tisztességes vállalkozó mögé, ha hitelt akar felvenni , akkor nagyságrendekkel lehetne növelni azoknak a vállalkozóknak a számát, akik fejlesztésre, beruházásra nagyon jelentős forrásokhoz juthatnának. Ez az államnak egy fillérjébe nem kerülne, ez politikai akarat és szándék kérdése. Ez az alap létezik, csak nincs feltöltve, nem működik. Hát mi akadályozza meg a kormányt, az előzőt és a jelenlegit is, hogy ilyen gesztusokkal a vállalkozók helyzetét javítsa? Azzal a naiv és jó szándékú feltételezéssel mondtam el most mindezt, hogy hátha a miniszter úr és a korm ány - igaz, hogy több tagja nincs jelen, de vannak kormánypárti képviselők - megfogadják ezeket a javaslatokat, még akkor is, ha ezeket írásban beterjesztjük, és ezekbe az előterjesztésekbe módosító indítvány formájában befogadják. Higgyék el, hogy nem a p iszkálódás szándéka vezet. Higgyék el, hogy ennek az országnak elege van abból, hogy politikai erők párviadala kösse le az erejét - ott maradunk, ahol voltunk, inkább csúszunk lefelé. Az ellenzéki oldalról érkező indítványokat azért nem fogadja el a kormán yoldal, mert ellenzéki oldalról jött, az ellenzék pedig élből elutasítja a kormányoldali javaslatokat, még akkor is, ha véletlenül jók, mert éppen kormányoldali javaslat volt. Ha ezen nem tudunk túllépni, akkor hiába az Új Egyensúly program. Ha ezen nem tu dunk túllépni, akkor hiába a konvergenciaprogram, amit talán elfogadnak. Higgyék el, hogy a környező országok azért hagytak le minket, azért maradtunk le ebben a versenyben, mert a környező országok politikai elitje hamarabb ráébredt saját felelősségére, n emzet iránt érzett felelősségére, amely felülemelte azon, hogy mindig pártérdekek vezérletével vagy pártérdekek szempontjai alapján hozza meg az aktuális politikai döntését.
