Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DEÁK ANDRÁS (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
255 (16.50) ELNÖK (Harrach Péter) : Deá k András kíván két percben válaszolni. DEÁK ANDRÁS (KDNP) : A felszólalásom elején, képviselő asszony, egy hasonlatot mondtam, ami lehetséges, hogy orvosi szempontból nem volt korrekt, de biztosíthatom önt arról, hogy önön kívül az egész parlament megértett e, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy a kormányzó koalíció emlékszik a távoli múltra, és messzire előretekint, de az elmúlt négy évről és hogy ők tették tönkre ezt az országot, és a mai adócsomagokról, ami az emberek zsebében turkál és mindent kivesz belőle, amit még talál benne, erről nincs képe. Erre vonatkozott a hasonlatom, és még egyszer mondom: önön kívül mindenki meg is értette. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Amnézia. - Dr. Veres János: Ez nem így van! Ez valótlanság!) ELNÖK (Harrach Péter) : Herényi Károly képviselő úr következik, MDF. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott folytatnám, ahol az előbb abbahagytam. Miniszterelnök úr számos alkalommal felszólítja az ellenzéket, hogy legyen olyan kedves és alkotó javaslatokkal járuljon hozzá ahhoz, hogy a helyzet valahogy megoldódjék vagy jobb legyen, és nemcsak a miniszterelnök úr, hanem kormánypárti hozzászólók is szorgalmazzák ezt, ami derék dolog. A kérdés az, hogy elfogadjáke és betart jáke. Sajnos, az elmúlt esztendők gyakorlata azt mutatja, hogy az ellenzék javaslatai pusztába kiáltott szóként hatnak és működnek, általában nem veszik figyelembe. Pedig felhívtuk a figyelmet számos alkalommal, hogy egy adott döntésnek milyen rövid, közé p- és hosszú távú következményei lesznek. Az ország oda jutott, ahova jutott. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az idevezető út mivel volt kikövezve és kirakva. Néhány mondatot engedjenek meg ennek a programnak a címéről, hogy Új Egyensúly. Miért nem tetszik ez nekem, miért nem tetszik ez a Magyar Demokrata Fórumnak? Az nagy baj, ha most az egyensúly megteremtése legalábbis erről az oldalról a cél és a feladat. Az egyensúly általában nem a fejlődés alapja. Ott, ahol komoly fejlődésről beszélünk, ott ne m egyensúlyról van szó, hanem valamilyen oldalra el kell billenni, de nyilván pont a másik oldalra, mint ahonnan most vissza akarunk kerülni valami normális helyzetbe. Tényleg nem erről volt szó, hogy 16 esztendővel a rendszerváltás után azon fogunk dolgoz ni, és azért kell megszorító intézkedések sorát foganatosítani, nem azért, hogy fejlődjünk, nem azért, hogy gyarapodjunk, hogy NyugatEurópát valahogy utolérjük, hanem azért, hogy valami olyan egyensúlyba kerüljünk, amikor végre nem fogunk nagyságrendekkel többet költeni, mint ami a bevételünk. Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy álljunk elő javaslatokkal. Én most teszek néhány javaslatot, és főleg olyan javaslatokat fogok tenni a kormánynak, amelyek alapvetően nem anyagi forrásokat igényelnek, hanem polit ikai akaratot és politikai elszántságot. A mi programunk egyik alapvető feltétele, része, pontja az, hogy a magyar piacot meg kell védeni. Mielőtt a vállalkozások támogatásába kezdenénk, meg kell vizsgálni, hogy ha egy vállalkozás versenypozíciója javul, h a egy szolgáltatást végző helyzete javul és jobb lesz, akkor vane szüksége a piacnak erre a szolgáltatásra, vagy a piacon vane helye annak a terméknek, amivel az a magyar vállalkozó meg akar jelenni.
