Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 20 (6. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat; a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról ... - ELNÖK (Mandur László): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
227 Szeretnék eljutni egy ötödik kérdéskör keretében Gyurcsány Ferenc tegnapi mondatához. Volt egy olyan mondata, hogy: “Megszorításokat megtenni - ehhez mindössze egy éjszaka kell.” Ezzel fogom befejezni a mondandómat. Tisztelt Országgyűlés! Három törvényjavaslat van előttünk, ezek különböző súlyúak. Az egyik kétoldalas, ami a házipénztár megadóztatásáról szól. Sokkal izgalmasabb már az a nem tipikusan salátatörvénycsomag, ami különböző pénzügyi tárgyú törvények megváltoztatását célozza. Azért fogadom el azt, hogy ez nem tekinthető klasszikus értelemben salátatörvénynek, hisz olyan törvényeket vesz egy törvényjavaslatba itt a kormány, amelyek kétségtelenül összefüggnek olyan szempontból, hogy minden törvény lehetőséget ad a kormá nynak arra, hogy emelje az adóprést, tehát ilyen szempontból nincsenek idegennek tekinthető törvények ebben a csomagban, mint amit a klasszikus salátatörvényeknél megszoktunk. Aztán van egy másik nagyon szép törvény is itt előttünk, ami valamifajta különad ót céloz meg. Ennek a törvénynek a preambulumára érdemes majd visszatérnünk. De térjünk akkor rá az első kérdéskörre: milyen helyzetben vagyunk ma, hogyan jellemezhetjük ezt, és hogyan jutottunk ide? Ha röviden kellene beszélnem arról, hogy mi ez a mai hel yzet, amiben vagyunk itt a nyár közepén, akkor én használnám a “válság” szót. Önök persze mindjárt tiltakoznak, a kampányban is erőteljesen tiltakoztak. Nem azt mondom, hogy valami gazdasági válságban van az ország, mert ez talán nem lenne pontos, de hogy ez egy fiskális válság, ahova jutottunk, azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen. Ezt a kategóriát sem én találtam ki, magyar közgazdászok használják ezt a kategóriát most, a választások után; a választások előtt persze erről kevesebbet lehetett hallani. Az el múlt négy évben önöket egy dolog vezényelte és vezette: csak Orbán Viktor ne kerüljön újra vissza a hatalomba. Mindegy, hogy ennek mi az ára, mindegy, hogy nincs lehetőség felelős kormányként gondolkodni, nyakló nélkül felvesszük a hiteleket, eladjuk a mar adék állami vagyont, ami még mozgatható, minden pénzt arra mozgósítunk, hogy megakadályozzuk azt, hogy Orbán Viktor és a jobboldali kormány visszakerülhessen a hatalomba. Ennek rendeltek alá mindent. Egyébként összegszerűen ennek az árát, amit persze most a magyar adófizetőkkel fizettetnek meg, viszonylag jól megbecsülték, tényleg annyit költöttek, amennyi szükséges volt, és így néhány ezer vagy néhány tízezer szavazattal megnyerték a választásokat. (14.50) Ehhez 5000 milliárdnyi hitelt kellett felvenni. Ha az önök számítása azt igazolta volna, hogy 7000 milliárd hitelfelvétel kell, hogy önök hatalomban maradjanak, meggyőződésem, hogy minden észérv ellenére 7000 milliárd forintnyi hitelt is felvettek volna, és elköltöttek volna. (Taps az ellenzéki pártok pad soraiban.) Tehát ha felelősöket keresünk, akkor ne beszéljünk és ne süketeljünk itt 16 évekről, a felelősség az elmúlt négy évé, és a felelősség egyedül az önöké! Azzal sem lehet megmagyarázni az önök döntését - mert az önök érvelését már szinte hallom, bá r nem szakítják meg mondandómat bekiabálásokkal (dr. Katona Béla: Mi nem szoktuk.) : nem kellett volna szociális kiadásokra költeni? Dehogynem, kellett szociális kiadásokra költeni. Nem kellett volna béreket emelni? Kellett béreket emelni. Nyugdíjak, a 13. havi nyugdíj jó döntés volt. Autópályákat ne kellett volna építeni? Dehogynem! De senki nem kötelezte önöket arra, hogy a gazdaság és a költségvetési logika minden törvényét félretegyék, és Orbán Viktor visszakerülésének megakadályozása érdekében eszetlenü l költekezzenek. Tehát nem érvelés az, hogy önök jó célokra költöttek, és ezzel meg lehet magyarázni mindent, hiszen a választók látni fogják, hogy az az átmeneti nyereség, ami őket érte egy 13. havi nyugdíjjal, a pedagógusok már
