Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CZOMBA SÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1048 megszűnésekor, viszont a következő jogviszonyában, amikor majd az megszűnik, akkor összeszámítják a végkielégítésre jogosító időket és a végkielégítésre való jogosultságot. Harmadrészt lényeges ren delkezés, hogy megszűnne a munkakörfelajánlási kötelezettség felmentés esetén. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy eddig is formális volt ez a felajánlás. Negyedrészt lényeges változás, hogy a jövőben nemcsak az Országgyűlés, a kormány, a fejezet f elügyeletét ellátó szerv vezetője, hanem maga a szerv vezetője is dönthet a létszámcsökkentés kérdésében. Nyilvánvalóan ő ismeri a finanszírozási helyzetet, a költségvetési lehetőségeket. Az előbbi feltételezésből kiindulva indokolt megadni a szerv vezetőj ének is a létszámcsökkentésre való döntéshozatalt. A bizottság a vitát követően 10 igen szavazattal, 8 ellenében általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismert etésére megadom a szót Czomba Sándor képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr. CZOMBA SÁNDOR , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló tö rvénytervezet fő célja a bizottság kisebbségi véleménye szerint egyértelmű: megkönnyíteni a közszférában dolgozók elbocsátását. Hiszen azzal, hogy a közszolgálati, közalkalmazotti jogviszony felmentéséről a közigazgatási, illetve a központi költségvetési s zerv vezetője is dönthet, valamint megszűnik más munkahely felajánlásának kötelezettsége, a munkavállaló a jelenleginél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. A megszorító intézkedések kapcsán gyakran halljuk, hogy nem fog fájni, ugyanakkor azt is halljuk, ho gy a döntéshozónak minden egyes munkanélkülivé válás ténye fájdalmat okoz. Ha ez igaz, akkor azt kell mondjuk, hogy az, aki ezeket a kijelentéseket teszi, bizonyára jól tűri a fájdalmat, hiszen az elkövetkezendő hónapokban csak a közszférában tö bb mint 15 ezer álláshely megszűnése várható. De attól tartunk, hogy ez nem a döntéshozónak fog elsősorban fájni, hanem azoknak a munkájukat ma is tisztességgel végző közszolgáknak és családjuknak, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy ebbe a reménytelen helyzetbe kerültek. Amennyiben a kérdés az, hogy szükség vane a közszféra modernizációjára, a válaszunk egyértelmű igen, hiszen foglalkoztatáspolitikai szempontból például fenntarthatatlan, hogy miközben a munkáltatók nem találnak megfelelő munkaerőt, az iskolák jelentős részben a munkaerőpiac valós igényeit figyelmen kívül hagyva, slágernek tűnő, egyébként hasznavehetetlen szakmákra képeznek. Vagy hogyan lehetséges az, hogy egy hátrányos helyzetű térségben működő munkaügyi kirendeltség több mint 4 ezer fő s álláskereső regiszterből egy 150 fős segédmunkáról szóló munkaerőigényt hónapok múltán sem tud kielégíteni? A modernizáció a mi olvasatunkban azonban elsősorban szakmai és nem fiskális kérdés. Ma az állami intézményrendszer működtetése sok területen túls zabályozott, túlbürokratizált, sokszor fölösleges aktagyártás folyik, miközben akiről az egész szólna - az ügyfél - sorba áll, igazolások után futkos, majd az igazolások igazolását is becsatolja, és újra sorba áll. De vajon ki tehet erről? Az a közszférába n dolgozó, akinek megtanították, hogy ne gondolkozz, ne kritizálj, csak tedd, amit mondanak? Tisztelt Képviselőtársak! A felelősség elsősorban a mienk, törvényalkotóké, illetve még inkább a mindenkori hatalomgyakorlóké, akik az ágazati jogszabályokkal a fe ladatok
