Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
100 esélyének elvesztése, a gyógyító rendszer szegénygazdag e llátásra szakadása, egyszóval tragédia következik. Elmerengtem azon, hol találok Budapesten olyan cascobiztosítót, ahol huszonöt éves Ladára biztosítást lehet kötni. Nem fognak találni. Közismert tény, hogy a társadalombiztosítás rendszereinek a privatizá ciója, az erre irányuló kísérletek a világon mindenhol kudarcba fulladtak. Elsőként Pinochet tábornoknak sikerült privatizálni társadalombiztosítást, majd ezt több országban követték, és a nyomában szociális tragédia, egyenlőtlenség, az ellátórendszer szeg ény és gazdag polarizációja következett be. Nem árt szemünket a cseh vagy a szlovákiai eseményekre vetni! Vagy éppen Massachusettsre, az Egyesült Államokra, amelynek az egyik államában éppen most szolidaritási biztosítást hoztak létre, nem tűrik tovább a p iac megosztó, szegénygazdag polarizáló hatását. A másik fontos dolog, amit szeretnék a programból kiemelni, a háromelemes szolgáltatási rendszerre vonatkozik, amelyben a kötelező járulékfizetés fejében járó gyógyító szolgáltatások előre meghatározott bizt osítási csomagok keretéig járnak. Ezen felül fizetni kell - de ki fogja meghatározni ezeket a kereteket? Félő, hogy megkurtítják a ma igénybe vehető gyógyító szolgáltatásokat, és bevezetik a vizitdíjat, úgymond, az indokolatlan orvoshoz fordulás megfékezés ére. Szeretném megjegyezni, hogy sehol a világon nem sikerült vizitdíjjal megfékezni az indokolatlan egészségügyi szolgáltatás igénybevételét. Receptdíjat pedig az indokolatlan gyógyszerszedés visszaszorítására vezetnek be. Struktúraváltásról is beszél a p rogram. Azt mondja, hogy 2008ra a kapacitásokat a szükségletekhez igazítjuk. Igaz, hogy ez más, nálunk boldogabb országokban évtizedes, nagy szakmai előkészítést igénylő, bonyolult folyamat, a mi kormányunk két esztendő alatt végezne vele. Tulajdonképpen az előző ciklusban már el is kezdte, elvonta a pénzforrásokat, megsanyargatta a kórházakat fenntartó önkormányzatokat, a dübörgő és pezsgő gazdasági helyzet közepette kórházak tucatjait juttatta csőd közeli helyzetbe, vagy “csak a magántőke menthet meg ben neteket” jeligével kényszerítette, illetve kényszeríti kétes hírű magánvállalkozóknak a karmaiba. (14.50) Érdekes, hogy a reformprogram egyáltalán nem beszél az ágazat jelenlegi katasztrofális költségvetési helyzetéről. Elképzelés sincs a konszolidációra v onatkozóan. Őszinteségnek nyoma sincs. Pedig miközben korszerűbb, magasabb színvonalú és minőségű egészségügyi ellátást vár mindenki, jelenleg is komoly hiányokkal küzd az egészségügy és azon belül is a szakellátás. A 2006. évi költségvetés nominálisan is 30 milliárddal kevesebb, mint az előző évben. Számításaink szerint az intézmények tartozásállománya az év végére el fogja érni az 50 milliárd forintot. Ez a betegeknek nyújtott dologi ellátások - élelmezés, tisztálkodószerek, gyógyszerek - további radikáli s csökkentését - ha ez még egyáltalán lehetséges - és a személyi kiadások drasztikus visszafogását jelenti. A várhatóan 30 milliárdnyi bérhiány 15 ezer dolgozó elbocsátását jelentheti. Hölgyeim és Uraim! A jelenlegi helyzetről is őszintén kellene beszélni ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni az egészségügyben. Avagy elég itt 150 helyett 60 kórház? Hol lesz itt akkor a beteg, a szenvedő ember számára korrekt ellátás, azaz igazságosság? A finanszírozási kérdésekre is kitér a program. Az egészségügyi intézetek gaz dálkodási és pénzügyi szabályait a versenyszférához közelítjük - mondja. Nem szól ugyanakkor az önálló gazdálkodás feltételeinek megteremtéséről, így például az amortizáció működtetési forrásokba történő beépítéséről, az eszközhasználati díj elszámolásáról vagy éppen az eszközvisszapótlás biztosításáról. A programból úgy tűnik, magánosítás, privatizáció lesz mindenáron. Csakhogy nehogy csalódás legyen; a közszolgáltató intézetek magánosítása a betegellátás szempontjából általában nem eredményez hatékonyságj avulást. Persze, jövedelmezőbbé válhat a kórház - és ez jó a magánintézet tulajdonosának , de a köz számára ebből haszon nem mutatkozik. Ha az egészségügyben a rendszer
