Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
101 hatékonyságának javítását tűzzük ki célul és önök - helyesen - ezt teszik, erre a priv atizáció sehol a világon nem jó eszköz. A magánintézmények tömeges jelenléte pedig nem csökkenti, hanem növeli az egészségügyben az árakat. Újraszabályozzuk a gyógyszerforgalmazás rendszerét - mondja a program. A gyógyszerforgalmazás úgynevezett etikus mod ellje jól működik Magyarországon. A gyógyszerészek szakmai elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg. Miért kellene a patikaalapítás jelenlegi rendjét megkérdőjelezni? Miért kellene a gyógyszereket kivinni az áruházakba, benzinkutakhoz? Miért nem jó önöknek az egységes gyógyszerár? Mint a búvópatak, újabb és újabb hullámokban jelenik meg az elmúlt négy év alatt és most, a kormányprogramban is a gyógyszerforgalmazás liberalizációjára vonatkozó, csillapíthatatlannak tűnő hatalmi akarat. Nem értjük! Ehelyett ink ább a gyógyszerbiztonság őrzésével és növelésével, a patikák stabilitásával, feltőkésítésével, a gyógyszerészi önkormányzatiság erősítésével kellene foglalkozni. Avagy kinek fáj a foga új gyógyszertárak alapítására vagy éppen patikán kívüli gyógyszerárusít ásra? Az elmúlt kormányzati ciklus négy évében összesen 30 százalékos gyógyszeráremelés volt. A betegek gyógyszerköltségei 50 százalékkal emelkedtek. Elviselhetetlen a helyzet: betegek nem tudnak kiváltani recepteket, mert nincs rá pénzük. De úgy tűnik, ön öknek elképzelésük sincs arra vonatkozóan, hogyan lehetne kordában tartani az árakat. A kormányprogram erről legalábbis egy szót sem szól. Könnyű volt felrúgni 2001ben a polgári kormány és a gyógyszergyártók között megkötött hároméves megállapodást, azóta csak kapkodás és zavar, anarchikus állapotok láthatók a gyógyszerpiacon. Átfogó egészségügyi, humánerőforrásstratégiát dolgozunk ki - mondja a program. Általában elmondható, hogy az orvos kimaradt a mélyenszántó reformprogramból. Úgy tűnik, mintha akadál ynak látnák a megújító törekvésekkel szemben, pedig nélküle nincs minőségi ellátás, költséghatékonyság, innováció az egészségügyi rendszerben. A gyógyítás elsősorban nem piaci, üzleti, pénzügyi kategória, hanem professzió, hivatás, együttérzé s a szenvedő beteggel és szeretetszolgálat. Hiába próbál földbe döngölni bennünket a régiúj kormány, hiába igyekszik éppen most hadat üzenni a hivatásrendi köztestületeknek, a kamaráknak, a kötelező tagság törvényi megszüntetésével, nélkülünk, nélkülük re form nem fog sikerülni. Már csak azért sem, mert az egészségügyi rendszerek költségek szempontjából leghatékonyabb tényezője maga az orvos, hiszen ő utalványozza tolla hegyén a milliárdokat, ő tölti ki a recepteket, ő indikálja a vizsgálatokat. Lehetetlen helyzet, hogy a parlament egészségügyi bizottságának minapi ülésén az elnök úr arra figyelmeztetett bennünket, hogy a kormányprogrammal kapcsolatban nem tehetünk fel kérdéseket, mert ennek részleteit még a miniszterjelölt sem ismerheti. Tessék bennünket in formálni, tájékoztatni! Szeretnénk tudni, hol készülnek ezek az anyagok, kik írják ezeket az anyagokat, és hol írják ezeket a programanyagokat. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Házszabály!) Tessék együttműködni velünk, tessék leülni a köztársasá gi elnök és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke közreműködésével felállt Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalhoz, ahol két év óta üresen áll a székük, az önök széke is, ahol találkozhatnak a kamarákkal, a köztestületi kamarákkal, a betegszervezetekkel, az egés zségügyi érdekképviseletekkel, civil szervezetekkel, és meg lehet vitatni a reformelképzeléseket. Az orvosok, egészségügyi dolgozók bérhelyzete gyalázatos. Amit az előző ciklus elején adtak, hamar visszavették. A kormányprogramban semmi konkrétum nem szere pel az életpályalehetőségekre vonatkozóan. Korábban legalább csiklandozó ígéretekkel szolgáltak a hűségjutalom, az ügyeleti díjak kifizetése és egyebek terén. Persze, ez is elszállt, mint a köd. (Kuncze Gábor: Négyszeres béremelés!) Dinamikus bérfelzárkóz tatási programra lenne szükség, na meg új orvosi jogállásokra, szakorvosi díjtételek alkalmazására. Ezek kellenek a paraszolvenciakérdés megoldásához is. Megerősítjük a
