Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. május 30 (2. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
10 egymásra van utalva - önök ránk, mi meg az ellenzékre. Én azt gondolom, hogy ilyen helyzetben csak egyfajta magatartás a jó, amikor egyetlenegyfajta feltételt szabunk egymásnak ahhoz, hogy tárgyaljunk, azt, hogy tartsuk tiszteletben a másik, miénktől talán eltérő szándékait az átalakításra, hogy legyen türelme a másiknak is meghallgatni bennünket, hogy ne azt keressük, hogy miért nem lehet együttműködni, hanem azt, hogy miért lehet, és legyen mindegyikünkben az a vágy, hogy találjunk megoldást kompromisszumokkal. Nyilván lesz egy sor ügy, amiben az ellenzék azt mondja, hogy nekünk nincs igazunk. Ez nem presztízskérdés. Rendben van. Mi az önök javaslata? Mi következik akkor az alkotó ellenzékiségből? Üljünk le újra! Ha hétfőn nem megy, akkor kedden megint! Ha kedden nem megy, szerdán folytassuk! Ne arra keressünk érveket, hogy miért nem tudunk most egy hétig tárgyalni, hanem arra keressünk, hogy hogyan tudunk már mindjárt holnap megint, és akkor ez működni fog. Szerintem a kompromisszum: politikai teljesítmény. Vége van a választási küzdelmeknek, vége van a verseny legintenzívebb szakaszának, a köztársaság elsősorban együttműködést jelent, szabályozott, garanciákkal ellátott együttműködést, és az együttműködés ke retén belül van ugyan versengés, de a versengés nem győzheti le az együttműködés kényszerét. Arról szól ez a program, hogy gyerünk, Magyarország, merjél bátran számot vetni az elmúlt 1516 évvel, és merjél legalább annyit változtatni magadon, mint amennyit változnia kellett az országnak a politikában. Gyerünk, csináljuk meg! Azokat a törvényeket terjesztjük ma elő - konkrétan hármat , amelyek ahhoz segítenek bennünket hozzá, hogy elkezdődjön az állam, a kormányzat működésének megváltoztatása, hogy kisebb l egyen a bürokrácia, és mégis nagyobb a politika felelőssége, hogy a miniszterek teljes felelősséggel vezessék, irányítsák a minisztériumaikat. Arról szól ez a program, hogy kevesebb legyen az előjog és több a felelősség, hogy kevesebb pénzből nagyobb telje sítményt lehessen hozni, hogy átláthatóbbak legyenek a viszonyok, mert azt gondoljuk, hogy a politikának magán kell kezdeni - ez természetes. Ha nekünk van ehhez bátorságunk, ha önök ehhez támogatást nyújtanak - és úgy látom, úgy tudom, úgy hallom, hogy a tegnapi konzultációk e tekintetben eredményesek is voltak , akkor teszünk egy lépést. Aztán mihelyst túl vagyunk a szavazáson, azt kérem, folytassuk tovább. Folytassuk tovább, kormányozzunk, folytassuk tovább, hozzunk jó jogszabályokat, tegyük a dolgunkat ! Ez a 16 évnek a tanulsága, ezt a tanulságot kell most levonni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Négy!) Szívesen mondok 17et, ha ez a fontos az ellenzéki képviselőknek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Négy!) Szívesen mondok 16ot is, meg 17et is, eljutun k majd a négy évhez is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) (14.10) Azt szeretném kérni az ellenzéki képviselőktől, hogy talán hallgassák végig, amit mondok, el fogok jutni oda. Most itt a parlamentben szerintem válasszuk azt a munkamód szert, hogy meghallgatjuk egymást. Azt tudom önöknek ígérni, hogy miután befejeztem az expozémat, meghallgatom önöket, és nem fogok bekiabálni. Le tudnának venni a lábamról, ha önök is meghallgatnának, higgyék el! (Taps és derültség a kormánypártok soraiba n.) Ez a leghosszabb ideje itt maradó kihívás. (Zaj, közbeszólás az ellenzéki oldalról: Valami konkrétumot!) Van aztán más is: 2004 májusában Magyarország az Európai Unió tagja lett, és elindult egy olyan úton, amely soha nem volt megadva elődeinknek. Ez a z út a polgárosodás, a nyugatosodás, a modernizáció, egy jobb élethez szükséges fejlesztések útja; olyan út, az új Magyarországnak az útja, amely csak most indulhat el. Elődeink hiába szerették volna megtenni, nem állt rendelkezésükre ez a hihetetlen menny iségű közös európai forrás. Évente ezermilliárd forintot fogunk elkölteni. Ezermilliárdot fogunk befektetni jobb utakba, jobb közlekedésbe, iskolákba, kórházakba, rendbe tenni szociális intézményrendszerünket, erősebbé tenni a vidéket, a falut, a mezőgazda ságot. Az is világos, hogy ez egy hagyományos igazgatási elvű kormányzásba nehezen illeszthető feladat. Itt más kell: össze kell kötni régiók, vidék fejlesztésének igényét a kormányzati, ágazati
