Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
69 választók félrevezetését szolgáló tiráda volt, amelynek nem volt más célja, mint fo lytatni az abbahagyott választási kampányt, azt a választási kampányt, amelynek programja megbukott, mert a választók azt nem választották. Félreértés ne legyen, az MSZP nem feltétlenül a kormányzati teljesítményével és nem feltétlenül a választási program jával nyerte meg a választásokat, hanem azzal, hogy amit mondott, az hihetőbb volt, mint amit a Fidesz mondott, és egyébként pedig nem keltett félelmet az emberekben, mint ahogy azt a Fidesz tette. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez volt a lényeges külö nbség, ami ezt a választást, kedves képviselőtársaim, eldöntötte, nem pedig az ócska demagógia és a populizmus, amelyet - megjegyzem - már a választások közben sem vettek be az emberek. (11.00) Az azonban kétségtelen, hogy a gazdaság jól teljesít, és abban igaza van Orbán Viktornak is, hogy valóban, ezt elsősorban az exportpiacokat Magyarországra hozó nagy multinacionális cégek tevékenységének eredménye hozza. Ezért nem szabad unosuntalan nekirontani ezeknek a cégeknek, mert ezek munkahelyeket és piacot ho znak Magyarország számára. Az igazi kérdés az, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a hazai vállalkozások erre a fejlődésre felcsatlakozhassanak. Erről a későbbiek során Kóka miniszter úr fog majd beszélni. Ugyanakkor másrészt a költségvetés pozíció ja valóban rossz, és ha ez így marad, akkor ez veszélyezteti a későbbiek során a gazdaság pozícióit is. Ez is igaz; mint ahogy egyetértek miniszterelnök úrral abban, hogy ennek a felelőssége elsősorban az előző kormányé - és ebben egyetértek Orbán Viktorra l is , miközben azzal is egyetértek, hogy a folyamatok 2000ben indultak el, akkor, amikor a kétéves költségvetést az Országgyűlés elfogadta. S ha már itt tartunk, hogy ki hogy él, illetve hogy él vissza a törvényekkel, akkor én úgy emlékszem, hogy ez is például, a háromhetes ülésezés is például meg az Orbánkormány számos gyakorlata éppen a magyar jogrenddel és törvényekkel való visszaélések gyakorlata és sorozata volt. De most ezt sem kell megvitatnunk, mert nem ez a mai felszólalásunk tárgya. Annak, hog y ilyen helyzetben van a költségvetés, ki kell mondanunk: politikai okai vannak. Egyrészt az, hogy a politikának tizenhat éve, egykét ritka kivételtől eltekintve, nincs bátorsága egyegy területen szembenézni a szükséges változásokkal, vagy - zárójel - ni ncs elképzelése arról, hogy ott mit kellene tenni, ezért aztán hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Ez számos kormányra jellemző volt. Megjegyzem, az önök által sokat szidott Bokroscsomag volt az, amely szembe mert menni a folyamatokkal, és bátran hoz zá mert nyúlni a rendszerekhez, és változtatni mert rajtuk. A másik oka annak, hogy ilyen helyzetben van a költségvetés, az pedig az, hogy a politika mindig a könnyebb ellenállás irányába megy. Mert mindig könnyebb megmondani azt, hogy nem lesz tandíj, min t azt mondani, hogy mit kell csinálni a felsőoktatással. Könnyebb azt mondani, hogy nem lehet szűkíteni akkor, amikor a rendszereken változtatunk, mint megmondani, hogy mit akarunk csinálni azokkal a rendszerekkel. Mindig könnyebb azt mondani, hogy a magya r föld nem eladó a külföldieknek, mint megmondani azt, hogy mitől lesz a magyar gazdaság versenyképes, és abba honnan fog jutni tőke. És így tovább, és így tovább. Az imént hallgattam egy 30 perc 57 másodpercig tartó felszólalást, és ebben egyetlenegy java slatot sem hallottam azzal kapcsolatban, hogy vajon Magyarországon mit kell csinálni a következő négy évben azért (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban.) , hogy egyrészt túljusson azokon a problémákon, amelyekkel ma szembe kell néznie, másrészt azért, ho gy a sikeres nemzetek sorába emelkedhessen. Mert a mai vitának és a következő négy év vitáinak szerintünk erről kell szólnia. Egy azonban bizonyos: az általam említett hibák következményeként a költségvetés kiadási oldala valóban elszabadult. Ez az a helyz et, amivel szembe kell nézni, ez az a helyzet, amin változtatnia kell a következő kormányzati ciklusban a politikának. Természetesen itt a kormánypártoknak és az ellenzéknek más a szerepe. A kormánypártoknak ezt a felelősséget fel kell vállalniuk, és követ kezetesen végig kell vinniük azt a programot, amiről azt gondolják, hogy
