Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
70 gyökeresen tud a korábbi politikai gyakorlattal szakítani, és végig tudja vinni a programját. Az ellenzék ebben közreműködhet, alternatívát mutathat fel, vagy mindent megtámadhat, aho gy tette ezt négy éven keresztül, aztán a választók újabb négy év múlva majd ismét döntenek. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondom, a kiadások szaladtak el, a megoldás tehát lehetne, hogy jó, akkor ugyanannyival csökkentsük a kiadásokat, amennyivel elszaladtak . De hadd tegyem fel a kérdést: vissza lehet venni az 50 százalékos béremelést, amit a közalkalmazottak kaptak? Vagy vissza tudja venni bárki - vagy van ilyen felvetés - a tizenharmadik havi nyugdíjat, miközben egyesek tizennegyedik havit ígértek már a vál asztási kampányukban? Vissza lehet venni a több mint százmilliárd forinttal nagyobb szociális juttatásokat, amelyekről azt gondolja mindenki, hogy szükséges volt és indokoltak voltak? Vagy mondta valaki, hogy ne építsünk autópályákat az elmúlt ciklusban, v agy a jövőben hagyjuk abba az autópályaépítést? Mert, tisztelt képviselőtársaim, ezek azok a tételek, amelyek összességükben évi több mint ezermilliárd forintot haladnak meg, amelyek az egyik okozói a költségvetési hiány mértéktelen növekedésének. És én n em hallom, hogy igen, hiba volt az 50 százalékos béremelés; sőt önök megszavazták. Nem hallom, hogy hiba volt a tizenharmadik havi nyugdíj; sőt önök szeretnének úgy emlékezni, mintha megszavazták volna, legalábbis így volt a választási kampányban, még errő l folyt a vita. Nem hallok arról, hogy vissza kellene venni a szociális juttatásokat. Nem hallottam arról az elmúlt négy évben, hogy azonnal tessék abbahagyni az autópályaépítést. Azt hallottam, hogy Debrecent lassan éri el, meg azt is hallottam, hogy még kellenének elkerülő utak. Hölgyeim és uraim, íme, itt van évi több mint ezermilliárd forint, négy év alatt ez 5 ezer milliárd forint, ez jelenti a problémát, a kérdés pedig úgy merül fel, hogy egyetlen lépésben ezt vissza lehete venni. És a válasz termés zetesen az, hogy nem. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A politika megint elgondolkodhat egyrészt azon, hogy vajon a kampányban mit engedhet meg magának és mit nem, másrészt azon, hogy utána, amikor a könnyebb ellenál lás irányába halad, akkor mennyire éli fel a jövőt, és mennyire nem. Merthogy ez történt ezen intézkedések kapcsán, ezért nehéz ezen a helyzeten változtatni, és ezért kell őszintén beszélni arról, hogy márpedig ez így nem maradhat, mert ha így maradna, akk or az veszélyeztetné a gazdaság egészséges fejlődését, ez pedig hosszú távon az ország egészének fejlődését, felzárkózását veszélyeztetné. Ezért kell ezzel a helyzettel szembenézni. Az egyik megoldás tehát a kiadások radikális csökkentése ott, ahol lehet. Erről máris viták kezdődtek egyébként, mert önök ezzel általánosságban egyetértenek, a részleteket illetően pedig nem, miközben javaslataik persze nincsenek. A másik megoldás sajnos a bevételek növelése. Merthogy három jövedelemtulajdonos van, a költségvet és, a lakosság és a vállalkozások, és amikor ilyen problémákat okoztunk, akkor ennek rendezése alól sajnos senki nem lesz képes és nem tudja magát kivonni. Ahhoz viszont, hogy ez a helyzet ne álljon elő, hogy ne folytatódjon a hú zd meg, ereszd meg politika - amelyről mindkét előbb idézett felszólalásban hallottunk , arra is szükség van, hogy ezt követően egy nagyon következetes, takarékos gazdálkodás jellemezze végig a költségvetésünket, a felelőtlen ígérgetések és a felelőtlen p olitikai akciók helyett a felelős politizálás, másrészt pedig ezért kell a különböző rendszerek átalakítása, mert enélkül nem fog menni. A reform számunkra meg azt jelenti, hogy egy rosszul működő rendszert jól működővé teszünk, hogy a rosszul működő, mert finanszírozhatatlan rendszert adott keretek között jól működővé és finanszírozhatóvá tesszük; és ez még mind semmi: de ráadásul olyanná, amelyik képes magasabb színvonalú szolgáltatást biztosítani az azt a szolgáltatást igénybe vevő emberek számára. Minde nnek, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen végcélja van: kiszabadítani a gazdaságot is meg a lakosságot is abból a csapdából, amit a sok állami kiadás generálta magas adók okoznak. Mert ezzel a takarékos gazdálkodással gondoljuk, hogy el kell jutnunk odáig, ahol a gazdaság elől elháríthatjuk azokat az akadályokat, amelyek ma a versenyképességét rombolják; másrészt pedig a lakosság
