Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 9 (4. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
193 előterjesztése van, és azt a parlamenthez hozza. Azok, akik működt ették a társadalmi partnerség intézményeit, ezt tudják. Én ennél többet javaslok. Azt mondom az ellenzéknek, hogy mielőtt a kormány tárgyal, előtte tárgyaljunk. Legutóbb a nyilvánosság volt a vita tárgya, utóbb ismét ez került elő. Ám legyen! Ám legyen! Ül jön ott a magyar sajtó, ha ez a feltétel, de tárgyaljunk! A lehető legkönnyebb megmondani, hogy miért nem tárgyalunk, találni mindig okot arra, hogy ne kelljen tárgyalni. Tudják mit? Üljön ott, mert őszintén szólva nem az dönti el, hogy három kamera van ot t vagy négy újságíró. Tudják mit? Ha az a feltétel, hogy ne nálunk, akkor önöknél. Tudják mit? Ha nem jó a vasárnap, legyen a szombat. Tudják mit? Tárgyaljunk, ez a legfontosabb. Tárgyalni és tárgyalni! (Taps az MSZP é s az SZDSZ soraiban.) Megpróbálni nem befelé fordulni saját igazságainkban, megérteni, hogy saját igazságaink minden bizonnyal nem képviselik az egészet. Az a demokrácia lényege, hogy értjük és elfogadjuk, hogy saját igazságaink minden bizonnyal csak részi gazságok. Magyarországnak a dualizmus koráig is visszamenőleg rendkívül kevés igazi demokratikus és nagyon kevés igazi parlamenti hagyománya van. Muszáj megtanulnunk együtt élni ebben az országban. Nem lehet úgy élni, hogy az egyik nemzetinek mondja magát, és azt gondolja a másikról, hogy ő nem az. (10.50) Nem lehet úgy élni, hogy az egyik magyarnak gondolja magát, a másikról meg azt gondolja, hogy nem az. Nem lehet folyamatosan kiátkozni egymást a nemzeti közösségből. El kell tudni fogadni, hogy az alkotmá nyosság keretei között jó polgárai vagyunk ennek a hazának, még ha vitatkozunk is. És ez akkor is igaz, ha egy sor ügyben fent fog maradni a vita. De sokkal több az, ami összeköt bennünket. Ami összeköt bennünket, az nem egyszerűen csak történelmi múltunk, nyelvünk, kultúránk, a nemzeti örökség, de összeköt bennünket az a széles talapzatú demokratikus alkotmányos szerződés is, amelyre épül a köztársaság. Meg kell érteni, hogy szociáldemokratának, liberálisnak, konzervatívnak egyaránt van elég tágas hely a d emokratikus Magyarországon. Meg kell tudni érteni, hogy oktalanság a baloldalt kommunistázni, a jobboldalt fasisztázni. Oktalanság a liberálisokat nemzetvesztő, jó ég tudja, minek nevezni. Oktalanság! (Kuncze Gábor: Már ez is elég! - Derültség a kormánypár tok soraiban.) Sokkal inkább arra van szükség, hogy engedjük végre, hogy az a nagyon kevés közös hagyomány, ami van, tisztelhető és becsülhető legyen, és nyitottsággal gondolni arra, hogy mindegyikőnk keresi a maga demokratikus gyökereit ebben a szörnyűség es XX. században. Hogy nincs azzal probléma, hogy azt mondja az egyik, hogy Deákban, Andrássyban vagy Eötvösben látja politikai történelmi előzményét. Ám legyen! A nemzeti liberalizmus nagyjai voltak ők. Ám legyen! Őszintén szólva azzal sincs baj, ha valak i azt mondja, hogy Tisza Kálmán vagy Bethlen. Persze! Hogy vitatható történelmipolitikai örökségük? Igen. Hogy van ennek az örökségnek olyan része, amelyre az új magyar demokratikus Magyarország olyanként tekinthet, amely ezen vagy azon a ponton előzmény lehet? Igen. És persze, hogy azt mondjuk, hogy tessék elfogadni, hogy Mónustól Kéthlyig vagy éppenséggel Bibóig van más örökségi elem is. Olyan nehéz elfogadni, hogy különbözőek vagyunk? Olyan nehéz elfogadni, hogy ezt az országot így együtt fogjuk csináln i? Nézzék! Demokratikus kormányok jönnek és mennek, ez az élet rendje. Az az élet rendje, hogy az emberek választanak, hogy kire bízzák a kormányzást, és közben mások kritikával folyamatosan arra kényszerítik a kormányzókat, hogy újra és újra megkérdezzék maguktól, hogy jó úton járunke, alternatívát mutatnak a sokaságnak, és készülnek arra, hogy előbbutóbb majd ők fognak kormányozni. Nyilván így fog történni: hogy a kormánypártiak arra készülnek, hogy sokáig fognak kormányozni, az ellenzék meg arra, hogy mielőbb visszatér a hatalomba, ez így van rendjén. Ettől nem jó és nem rossz sem egyik, sem másik. El kell tudni fogadni egymást. Ha nem tesszük, akkor azon az ország veszít - nem mi! Mi itt el fogunk vitatkozni egymással. Azt hinni, hogy majd egy okos hoz zászólás, egy ügyes odavágás népszerűséget fog hozni - ugyan, kérem, dehogy fog! Népszerűséget az fog hozni, hogy ebben az
