Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 9 (4. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
194 országban végre azt fogják gondolni majd sokan, hogy olyan politikai vezetése lett Magyarországnak, amely érti a felelősségét, és ért i, hogy hazáról és haladásról együtt kell beszélni, és a feleselés helyett az együttműködés cselekvő felelőssége, az jobb. Sokat beszéltünk programról. Három percet adjanak, hogy beszéljek valami másról is még itt, a végén (Moraj, közbeszólások az ellenzék i pártok soraiban.) , ami nyilván a személyes meggyőződésünk; arról is, hogy minek látom a saját szerepünket politikusként. Mert persze a programok alakítják az ország dolgát, meg alakítják azok a személyiségek is, akik ezt a politikát képviselik kormányon vagy ellenzékben. Nem gondolom, hogy demokratikus politikusként a nemzet kiválasztott vezetője lennék. Nem gondolom, hogy bármilyenfajta váteszi lelkülettel, erős, differenciálatlan küldetéstudattal kell végezni ezt a munkát. Azt gondolom, hogy elsősorban is azzal a hittel kell végezni a munkát, hogy az ember messze van a tökéletestől, mégis arra törekszik, hogy ellenőrizhető és számon kérhető, hogy egyetlenegy tagja a demokratikus sokaságnak, akinek most nagyobb a felelőssége, hogy nem ér többet vagy keves ebbet csak azért, mert most kormányon van, vagy csak azért, mert ellenzékben. Hogy nem a miénk Magyarország, hanem Magyarország mindahányé, aki ma van, és azoké is, akik ezt megteremtették a múltban. Hogy demokratikus politikusok vagyunk, ez a legfontosabb . Ekként fogok viselkedni, s arra fogom inteni kormányom valamennyi tagját, annak támogatóját, és azt fogom kérni az ellenzéktől is, hogy ilyen módon tegye a dolgát, konzervatívként, liberálisként vagy szociáldemokrataként. Mert a legfontosabb kérdés, hogy nem maradni, hanem haladni, az összeköt bennünket; hogy alakítani a világot, partnerei lenni számtalan országnak, soksok régiónak, felvenni a kesztyűt, és nem megijedni ettől. Igen. Hibázni fogunk. Azt tudom mondani, azt szeretném, ha sokkal kevesebbet h ibáznánk, mint amennyi jó döntésünk lesz. De nyilván fogunk hibázni. Időnként meg fog majd bicsaklani - éleslátásunk? Nem, ez így képzavaros. Fogunke majd rosszul dönteni? Igen, fogunk. Fogják majd időnként azt mondani, hogy a tökéletlenség vagy éppenségg el a hiúság vagy az indokolatlan becsvágy oktalanul beárnyékolta döntéseinket? Biztosan lesz ilyen. Azt tudom mondani, hogy nem fogunk megijedni a döntésektől, megpróbálunk a döntésekben a lehető legnemesebb módon viselkedni. Vezetni próbáljuk az országot, de nem próbálunk meg uralkodni, én pedig nem próbálok meg vezérként viselkedni. Nem fogom magamat másnak mutatni, mint amilyen vagyok; sok esetben gyötrődő, helyenként csetlőbotló embernek, aki el akarja végezni a dolgát. Nem történelmet kívánok írni, ha nem egy jobb ország megteremtésében szeretnék nagyon sokakkal együttműködni, mert ezt az országot sok ezrek, százezrek és milliók tehetsége teheti jobbá. Ebben van nekünk is dolgunk, nem pici, de messze nem a miénk az egész. Felkészültünk a feladatra. Felk észültünk és készen állunk arra, hogy teremtsünk egy új Magyarországot, közösen sok millióval. A magyar hazáért és a köztársaságért! Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitát ezzel lezárom. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Most a kormányprogramról történő határozathozatalra és ezzel egyidejűleg a miniszt erelnök megválasztására kerül sor. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy ellenőrizze szavazógépét. Kérem képviselőtársaimat, akinek nem működik a gépe, most jelezze. (Senki sem jelentkezik.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány 33. § (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.
