Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 9 (4. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt:
192 erényét, ezzel sokra nem megyünk. Ig azságose ez az ország? Helyét találjae benne mind a tízmillió? Úgy gondoljáke a legeldugottabb falvakban és a legelegánsabb negyedekben egyaránt, hogy magyarnak lenni nemcsak jó, hanem könnyű is? Azt gondolom, hogy nem. Tele van gyötrődéssel ez az orszá g, ott van benne a szegénység, ott van benne a kitaszítottság, ott van benne a reménység is. De ha ez így van, akkor azt gondolják sokan, hogy egyszerűen a szép szó vagy a jó szándék elég megváltoztatni a világot? Én azt gondolom, hogy nem. A politikusokna k az első számú feladata átalakítani az országot annak érdekében, hogy az intézményeinkben, szabályainkban ott rögzült igazságtalanságból egyre kevesebb és kevesebb legyen, mert ha igazságtalan az ország, akkor ezt az igazságtalanságot nagyobbrészt a társa dalmi együttműködéseknek intézményekben és szabályokban rögzülő kivetülése határozza meg. Ha igazságtalan az ország, és sokan kivetettnek találják magukat benne, akkor át kell alakítani. Azzal nem megyünk sokra, ha azt mondják nekem szavakban, hogy igen, a lakítsuk át, de egyébként minden érvük arról szól, hogy miért őrizzük meg a jelent. Azzal nem megyünk semmire, ha nekem azt mondják, hogy Magyarország sikere és jövője tehetséges polgáraiban van, de egyébként pedig minden második mondatuk az, hogy az állam hogyan tegyen még többet. Ha komolyan vesszük, hogy ez az ország polgárainak tehetségére, szorgalmára épül, akkor csak olyan világot lehet teremteni, amely utat nyit és több felelősséget is ad, mert jog és felelősség, felelősség és lehetőség kéz a kézben járnak. Ez lehet az egyetlen vezérlőelv. Én a haladás pártján vagyok. Azt gondolom, az országnak ez az érdeke. Azokat hívom támogatónak, akik ugyanezt akarják; azokat, akik nemcsak feleselni tudnak, hanem – hogy mondják? – alkotni is. Akkor gyerünk, alkossunk, itt a lehetőség! Alkossunk egy jobb világot! Alkossunk programot, hogy jussunk egyről a kettőre! Akik védeni akarják a ma erényeit, és csak erre futja, azok védeni fogják a ma hibáit is. Akiknek nincsen bátorsága a ma hibáival szembemenni, és nincsen bátorságuk változtatni, azoknak nincsen bátorságuk, tehetségük és elszántságuk nekimenni az igazságtalannak. Nekünk pedig van, és nemcsak bátorságunk, hanem programunk is; programunk, mely abból indul ki, hogy először is m eg kell mondani, hogy miről szól az ország, miről szól az, hogy mi magyarok milyen szerepet kívánunk itt, Európában és a világban. Aztán jön a kormány, a végrehajtó hatalom, és ennek a programnak a részeként mindjárt hétfőn, legelső munkanapján a kormány j avaslatok sorát fogja megtenni, aztán kedden újra ül a kormány, és újra javaslatokat fog tenni, és azt várjuk társadalmi partnerektől, azt várjuk a parlamentben ülő sokaságtól, hogy alkotó vitában segítsen átalakítani az országot, nem a kormánypártok javár a, nem a kormánypártoknak kedvezve. Ugyan dehogy, ki gondolná?! Az országért! Nem beszélni kell az elhivatottságról, cselekedni érte! És akik azt mondják, hogy együttműködést kívánnak, azt mondom, hogy rendben, működjünk együtt, működjünk együtt a változta tásokban. Aki csak abban akar együttműködni, hogy tartsuk fenn a status quót, az mozdulatlanságra kívánja Magyarországot ítélni, mozdulatlanságra az igazságtalanságban is, a reményvesztettségben is; mi meg felemelni akarjuk az országot. Akik együtt akarnak működni, azok nem félnek attól, hogy találkozunk és tárgyalunk; azok nem félnek attól, hogy ne állandóan feltételeket fogalmazzanak meg, hogy miért éppen ne találkozzunk, miért éppen ne tárgyaljunk. Azt kérték, hogy beszéljek világosan az ország gazdaságá ról és a felelősségünkről, majd akkor tárgyalunk. Megtettem, világosan és egyértelműen. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Nemcsak arról, hogy most hol tartunk, hanem arról is, hogy mi ebben a felelősségünk. És azt mondom, tessék tárgyalni, nincs más út, meg kell egyezni. Tessék minden lehetőséget erre felhasználni! Megismétlem újra: akkor jár el helyesen a kormány, ha mielőtt ő maga dönt arról, hogy mit nyújt be az Országgyűlésnek - önök jobban tudják, nagyon sokuk nálam lényegesen régebb óta ül itt az Ország gyűlésben, hogy a kormánynak az alkotmányosság szerint kell eljárnia , először az országos érdekegyeztetésben ott ülő partnerekkel egyeztet, mert ezt írja elő a törvény, aztán a kormánynak
