Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. május 30 (2. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
19 kérdésekben a nem álláspont mellett vagy az időhúzás mellett van. Mert bizony, azt gondolom, az ország számára nem lenne jó egy ilyen politikai magatartás. Nos, nézzük csak, hogy mi az, ami ma a tisz telt Ház asztalán van, mi az, amiről ma döntenünk kell! Ez a technikai jellegű alkotmánymódosítás először is tisztázza az alkotmány szövegét. Tisztázza azért, mert az alkotmány szövegébe évekkel ezelőtt bekerültek olyan passzusok, ami a Belügyminisztériumr a való utalással konkrétan nevesít egy minisztériumot, nevesít egy minisztert az összes miniszter közül. Akkor, amikor nagyon helyesen azt gondoljuk, hogy a mindenkori kormányzatnak joga és lehetősége van arra, hogy saját maga alakítsa ki a szükséges kormá nyzati struktúrát, amelyben dolgozni és tevékenykedni akar, akkor helyénvaló az a felhatalmazás, amelyet ez az alkotmánymódosítás tartalmaz, hogy bizony a kormány ezt döntse el, és ne kösse meg a kezét miniszteri, illetve minisztériumi elnevezésekkel. Ezt én fontosnak tartom, de még egyszer hangsúlyoznám: ez egy technikai jellegű alkotmánymódosítás, ne felejtsük el. Ugyanilyen a rendeletalkotás jogára való utalás is. Ez is rendben van. Végül is ez egy olyan gyakorlat, amelyet alkotmányos szinten tisztázunk ebben a módosításban. Igazából ami érdekes volt, és ami a tegnapi egyeztetésen is komoly vitát váltott ki, ez az elnevezés kérdése, hogy ezután a miniszterek helyetteseit hogyan hívjuk: miniszterhelyettesnek vagy államtitkárnak. Azt hiszem, hogy jó az a ko mpromisszum, ami megszületett, és végül is megtartjuk az államtitkár elnevezést. De látni kell, hogy itt elnevezésről van szó, és nem szabad mögé érteni másfajta politikai tartalmakat. Sokakban felvetődött az, hiszen kormánypártok és ellenzékiek is szóvá t ették, még a Szabad Demokraták Szövetsége részéről is, hogy talán a miniszterhelyettesi elnevezés azért nem szerencsés, mert tartalmában olyasmit értünk ezen, amit leírtunk, mégis: a pártállami rendszerhez kötődik, az előző rendszer auráját hozza vissza, é s még ha tartalmában nem is erre gondolunk, az elnevezést meg kell változtatni, ha bárkiben ilyen típusú gyanú merül fel. (14.50) Itt egyetértés alakult ki a tárgyalófelekben, és én ennek is örülök, hiszen a rendszerváltásnak e fontos, ha úgy tetszik, elne vezésben megnyilvánuló vívmányait is őriznünk kell. Viszont arra is érdemes néhány szót most irányítanunk, és a figyelmet egy kicsit erre irányítani néhány szóval, hogy bizony az elnevezés mögött más is megbújik, itt egy tartalmi változtatásról is szó van, és a félreértések elkerülése végett erről is szeretnék szólni. Amikor az államtitkár fogja helyettesíteni a minisztert az elkövetkezendő időkben, ez legyen világos, tisztelt képviselőtársaim, azt jelenti, hogy a kormánynak az a határozott szándéka, hogy e lválassza a közigazgatást a politikai befolyástól. Világossá akarjuk tenni azt, hogy mi az a terület, ahol a politikának van tennivalója és dolga, ahol politikai kinevezettek szerepelnek a minisztériumok élén, és mely az a szint, ahol meg akarjuk óvni a po litikától a közigazgatást. Mi, liberálisok egyértelműen világossá akarjuk tenni, hogy igen, a közigazgatást a maga szakmai szintjén meg kell védeni, segíteni kell abban, hogy megfelelő professzionális munkát végezzen, és világossá akarjuk tenni azt, hogy a politikai szférát is egyértelműen kell definiálnunk. Tehát amikor a minisztert államtitkárok fogják helyettesíteni, és alattuk szakállamtitkárok irányítják majd a minisztériumok munkáját, az ennek a koncepciónak a megjelenítését fogja valójában kiteljesít eni és egyértelművé tenni. Mi, liberálisok ehhez szeretnénk a támogatásunkat adni, hiszen a magyar közigazgatásnak az elmúlt időszakban is egyik komoly problémája volt az, hogy a politika rendszeresen túlterjeszkedett azokon a szférákon, ahol formálisan me gjelenhetett. Ezért nagyon fontos és nagyon lényeges az, hogy lássuk a szándékot e mögött a döntés mögött. A szándék pedig egyértelműen a közigazgatási és a politikai szférának a kettéválasztása. Az, hogy a politika, ha úgy tetszik, a miniszter sorsát ossz ák mindazok, akik közvetlen munkatársait jelentik ezután a minisztériumban, de alattuk legyen meg az egyértelmű védelem.
