Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
129 redukált tudásmennyiséget sem helyénvaló már elvárni a kisdiákoktól, hiszen meg kívánják őrizni “az évfolyamismétlést korlátozó intézkedéseket”. A felso rolt programelemek szöges ellentétben állnak nemcsak az oktatásügytől joggal elvárt értékteremtő szereppel, hanem a meghirdetett színvonalemeléssel és igazságossággal is. Ötödször: kételyeim vannak a program mögött levő szándék őszinteségében is. Kérdezem, komolyan vehetjüke, hogy “a kistelepüléseken, ahol ez lehetséges, megőrizzük az általános iskolák alsó tagozatait”, amikor a szocialistaszabad demokrata kormányzás négy éve alatt több száz kisiskola volt kénytelen megszűnni. Vagy a beígért 10 ezer új di ákotthoni férőhelyet, amikor négy évvel ezelőtt ugyanezt ígérték, és mint köztudott, alig valami teljesült belőle? Végül hatodszor: felülvizsgálják - értsd alatta: emelik - a tanárok óraszámát, differenciált bérezést vezetnek be, miközben az alapbér csak a létminimumhoz elég, ám a pedagógusképzést, ami a közoktatás minőségének legfőbb garanciája, említésre méltónak sem ítélik. Tisztelt Ház! Az említett néhány patkószög bizony alkalmatlan a patkó megerősítésére. És ismerjük a mondóka végét: a patkó miatt az ország elveszett. A kormányprogramot emiatt nem tudom támogatni. Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP; őt követi Font Sándor, Fidesz. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönö m szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Orbán és Semjén társelnök urak vezérszónoklatukban azt mondták, hogy a Magyar Szocialista Párt választási programjának semmi köze nincsen a benyújtott kormányprogramhoz. Itt három eset lehetséges: az urak vagy nem olvasták a Szocialista Párt választási programját, vagy nem olvasták a kormányprogramot, a harmadik eset, hogy nem olvasták egyiket sem. Ez nem baj egyébként; ha én ellenzéki vezérszónok lennék, nyilván én is így tennék, nem hagynám, hogy a tények elhomályosítsák a tisztánlátásomat, mondanám azt, amit szeretnék mondani - hát ők ezt látták jónak mondani. Én azt kívánom egy területen, a felsőoktatás területén egy kicsit megvilágítani, hogy jóe, amit ők ezzel kapcsolatban mondtak. Pokorni képviselő úr azt mondta, hog y szembe kell nézni a tényekkel. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Már pedzegettem neki szóló kétperces válaszomban, hogy azzal a ténnyel és annak következményeivel kell szembenéznünk, hogy Magyarországon is lezajlott az elmúlt években az a fejlett ország okra jellemző folyamat, amit a felsőoktatás expanziójának hívunk, és ami azt jelenti, hogy egy korosztály mintegy 10 százalékáról az adott korosztály mintegy 4045 százalékára terjed a felsőoktatásban részt vevők aránya. Ez három olyan következménnyel járt , amivel - megint csak ezt tudom mondani - valóban szembe kell nézni. Az egyik következménye az volt, hogy a munkaerőpiacon bizony megjelent a diplomásmunkanélküliség is, megjelent a pályakezdőmunkanélküliség. Ebben azért persze nemcsak ez az expanzió vo lt felelős, hanem az a szakmastruktúra is, amit az Orbánkormány idején alakítottak ki a felsőoktatásban. Ugye, aki ma az egyetemről kijőve munkanélkülivé válik, az az Orbánkormány idején kezdte meg tanulmányait az egyetemen, abban a szakmastruktúrában, a mit az Orbánkormány alakított ki. Tisztelt Szijjártó Képviselő Úr! Amikor ön azt mondja, hogy mi, magyar fiatalok… Megjegyzem, én ezt a kifejezést a 80as évek elején KISZbrosúrákban olvastam utoljára; később már nem, mert addigra már ott is egy kicsit m ásképpen fogalmaztak, de hát mindegy, lehet ezt mondani. (17.10) Szóval, amikor azt mondja, hogy mi, magyar fiatalok vágjuk a centit, akkor azt tudom mondani, hogy egyfelől mintegy 14 méter 30 centi hosszú centit kell vágniuk, mert ez a kormány addig lesz
