Országgyűlési napló - 2006. Az Országgyűlés alakuló ülése
2006. május 16 (1. szám) - Dr. Horváth Jánosnak, az Országgyűlés korelnökének beszéde - DR. HORVÁTH JÁNOS, az Országgyűlés korelnöke,
6 közelmúlt évszázad megaláztatásai útján a borongós jeleneteket is, érkezünk el a borongós jelenhez, amit én ekképpen öntök szavakba: meddig marad még messze maga mögött Magyarország? M eddig marad még messze maga mögött Magyarország? Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt alakuló Országgyűlés! Engedtessék meg, hogy idézzem Kossuth Lajos emlékezetes szavait, amelyek 158 esztendővel ezelőtt megszólították volt törvényhozó elődeinket: “Úgy érz em, mint ha Isten kezembe adta volna a tárogatót, hogy felhívjam önöket.” (14.20) Én ma, most itt, 2006ban, ezen a történelmi emelvényen a szimbolikus tárogató helyett egy képzeletbeli tükröt tartok fel - azért, hogy rálássunk azoknak a magyar embereknek a dolgaira, akik követeikként ide küldöttek bennünket, meg azért is, hogy megvizsgáljuk a mi magunk személyes és együttes teljesítményeit, egyúttal féltő szeretettel őrizzük az Országgyűlés reputációját. Mert ugyan vitathatóe, hogy mind a sikeres törvénya lkotás, mind a hatályos kormányzásellenőrzés olyan Országgyűlést kíván, amelyet köztisztelet övez és önbecsülés éltet? Köztisztelet övez és önbecsülés éltet - aligha kérdéses, hogy e két cél szervesen összefügg. Mi, országgyűlési képviselők igazán csak ak kor érezhetjük jól magunkat, amikor büszke ránk az ország, a nemzet, ilyenkor hitelesebben fogad el bennünket országvilág. Tisztelt alakuló Országgyűlés! Halaszthatatlanul sürgős gazdaságpolitikai tennivalóinkat is mérsékeltebb zökkenővel leszünk képesek kezelni, ha a társadalom és a nemzet jobban érzi magát. A közvéleménykutatások időről időre rámutatnak intézményrendszerünk fonákságaira. Nem véletlen, hogy alkotmányunk kerékbe tört állapota gyakran szembesít minket már idézett kérdésekkel: meddig marad még messze maga mögött Magyarország? A válasz egy másik kérdés felvetésében rejlik: még mindig hajlamosak vagyunk tűrni, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának címe az 1949. évi XX. törvény. Meddig teszünk még úgy, mintha nem tudnánk, hogy ez a deklaráció a kommunista diktatúra eszköze volt? Igaz ugyan, hogy az akkor kikiáltott kommunista alkotmány 1990 óta már a múlté, a ránk maradt cím félrevezető és bántó. Engem nem csak a helyzet fonáksága aggaszt; ahhoz hasonlítom ezt, mint ha egy makulátlan leányneve lő intézet kapujára a bordélyház szövegű címtáblát csempészte volna oda az ízléstelen, gonosz bajkeverő. A tisztességtelenséget eltávolították az épületből, de ott éktelenkedik az ízléstelenség írott emlékeztetője. A való igazság az, hogy a kommunista dikt atúra által eltörölt alkotmányunk megtestesítette volt évezredek szellemiségét, szinte bibliai lángoszlopként a mondavilágot Szent István király testamentumain, az Aranybullán, a tordai diétán, az ónodi országgyűlésen keresztül, az 1848as áprilisi törvény eken és az 1946os I. törvénycikkben kikiáltott alkotmányjogig, melyet kiegészít az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt emberi jogok. Tisztelt Országgyűlés! A XXI. század Magyarországának Országgyűlése bölcsen teszi, amikor keresi különböző nézetekből és platformokból formálódó törvényalkotás módjait. Az ország népe, a választópolgárok szívesebben látják, amikor képviselőik megtalálják a megoldást, ahelyett, hogy civakodnak és odamondogatnak egymásnak. Az Országgyűlés így lesz a tartalmas érvelések és meggyőző viták színhelye. Az odafigyelő emberek többre becsülik és büszkébben emlegetik annak a törvényhozónak a nevét, aki őket felkészülten, higgadtan és udvariasan képviseli, mert ez szül eredményt. Majdan pedig, a választások idején ez hoz szavazatokat . Az ilyen képviselők újraválasztását bizonyára szívesebben támogatná az a kétmillió polgártársunk is, aki a közelmúlt tapasztalatai szerint senkire se adja le szavazatát. Ebből az is következik, hogy a kormányozni szándékozó pártok és szövetségeseik népsz erűsége akkor erősödik, ha saját szavazóik táborát igyekeznek növelni, nem pedig azon erőlködnek, hogy az ellentábor szavazóinak számát csökkentsék. Ennek hozadékaként a népképviselet érzése is tovább erősödhet. Mert ha nincs jelen valamelyik kedvelt párt, akkor a létező alternatívák valamelyikének elfogadása helyett a kiábrándult állampolgár
