Országgyűlési napló - 2006. Az Országgyűlés alakuló ülése
2006. május 16 (1. szám) - Dr. Horváth Jánosnak, az Országgyűlés korelnökének beszéde - DR. HORVÁTH JÁNOS, az Országgyűlés korelnöke,
7 inkább nem szavaz. Ilyen jelenségeket szokás emlegetni: körülbelül egymillió a száma azoknak a független kisgazdapárti mentalitású szavazóknak, akik nem voksoltak 2002ben és 2006ban. Lehet azon vitatkozni, hogy kiábrándultságuk mennyire gyökerezik a Rákosi Mátyási és Kádár Jánosi zsarnokság eszközeként használt történelemhamisításban és történelemtiltásban. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára kívánatos, hogy minél többen gyakoroljuk és emlegessük a politikai kultúra változatait. Én is mondok egy példát: részt vettem két évvel ezelőtt egy érdekképviseleti ebéden a Magyar Kanadai Kereskedelmi Kamara rendezésében, ahol beszédet mondott az Országgyűlés elnöke, Szili Ka talin szocialista képviselő. A kérdésekfeleletek idején valaki azt mondta: mivel jelen van a polgári pártból is egy képviselő, hallgassuk meg, mi az ő elgondolása. Én elmondtam, hogy Szili Katalin előadásában voltak értékes tájékoztatások, amelyeket a nem zetközi hallgatóságnak melegen ajánlok. Ekkor valaki azt kérdezte, hogyan lehet, hogy a szocialista politikust nem ócsárolja a fideszes politikus. Erre azt mondtam, hogy ezen a kanadai fórumon - mint más nemzetközi fórumon - minden lehetőséget megragadok, hogy a másik magyar mondandójáról jót mondjak. Persze, tévedés ne essék, magyar hallgatóság előtt, különösen a választások idején kimondom és érvelek, hogy szavazzanak énrám, Horváth Jánosra, ne pedig Szili Katalinra. (Derültség.) Mit ad isten, ott, akkor az a nemzetközi közönség megtapsolta, ahogy mi összeölelkeztünk. (Taps.) Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló volt, hogy Szili Katalin, a szocialista és Horváth János, a polgári képviselő nem voltunk hűtlenek választóinkhoz, országgyűlési eskünkhöz, párt unkhoz, ugyanakkor emeltük Magyarország hírét a világban. (14.30) Tisztelt Képviselőtársaim! A politikai kultúránál maradva a legtöbbünknek van tapasztalata, személyes kapcsolata az Országgyűléssel és az Országházzal. Bizonyára többen előre is haladtunk má r ezen az úton, aminek élményét kívánatos lenne megosztani a családban, társaságban, választóink körében. Engedjék meg nekem, hogy én is megtegyem ezt! Az Országház kupoláját látva eszembe jut a cecei templomtorony, ahol kisgyerekkoromban harangozó akartam lenni, mert messzire akartam ellátni (Derültség.) ; pár év múlva már mozdonyvezetőnek készültem, mert ő messze elmegy, aztán hentes akartam lenni, etetni az éhes embereket. Aztán könyvtáros, aztán történész, aztán bibliás cserkész, majd tanáraim buzdításár a eljutottam a közgazdaságtudományhoz, és ez elvitt a függetlenségi mozgalmak irányába. Onnan aztán kacskaringós ösvényeken jutottam el a politikához. Az Országházzal való közelebbi ismerkedésem az épület pincéjében, a német Gestapo fogságában, 1944. dece mber végén kezdődött. A Szabad Élet Diákmozgalom halálra ítélt tagjaival az épület falába véstük a költő szavait - idézem , Intés szegény legényeknek: “Most, a gyáva szemérmetlenség / Kurjongató, rossz éjjelén, / Böcsületére jól vigyázzon / Minden nemes s zegény legény. (...) De az a mi gyönyörűségünk, / Hogy, ha minden reped, szakad, / Böcsületes szegény legények / Pihennek a romok alatt” - idézet vége. Még egy sor hozzá: “Megállott, de lehet folytatni / A jó szemek, a szép szemek / Érdemes, őrült látomásá t, / Az Életet, az Életet” - idézet vége. Folytatni kell - ez volt a gondviselés szándéka akkor is. 1945ben ebben az ülésteremben lettem nemzetgyűlési képviselő, míg 1947 januárjá ban innen vitt el a kommunista politikai rendőrség az Andrássy út 60.ba, igen, abba a Terror Házába, ahol már voltam a nyilasok foglya 1944ben. Eseménydús idők folytatódtak. Mi nyolcan abból a tizenkettőből, akik a nyilasok fogságát túléltük, megtapaszta ltuk a kommunista fogságot is. Majd ötvenegy év elmúltával, 1998ban országgyűlési képviselőként tértem vissza ide. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az Országházhoz fűződő személyes élményeim során, ide beletartozik 1956 is, köztudomású, hogy az Országház v olt a színhelye az 1956os forradalmat mobilizáló október 23ai délutáni és esti tömegtüntetéseknek, majd két nap múlva a vérfürdőknek. Ezekkel az eseményekkel egyidejűleg számos küldöttség és tárgyaló delegáció járt itt.
