Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2005. december 19 (282. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
10 egy olyan költségvetésre, amelyben kifejezésre jut a közös nagy európai cél, az egység, a prosperitás és a szolidaritás céljai, és ezekben a célokban valamennyi nemzet, valamennyi tagállam képes megfogalmazni a saját célja it. Köszönöm nekik, és kérem a továbbiakban is bátorító együttműködésüket. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy az elmúlt percekben a parlamenti pártok elnökeivel találkoztam. Ezen a találkozón tájékoztattam az elnököket azokról a részletkérdésekről i s, amelyek a tárgyalás menetére, a tárgyalás folyamatában érzékelhető, nemzetek közötti vitákra vonatkoznak, hogyan alakult ki az a kompromisszum, amely nyilvánvalóan kompromisszum. A hétköznapi életben időnként azt látjuk, hogy két ember is nehezen tud eg ymással megállapodni, ha pedig öten vannak együtt, akkor pedig már igazi nagy kihívás a megállapodás. Hát itt pedig 25 tagállamnak kellett megállapodnia. Huszonöt olyan tagállamnak, amelynek nagyon más a kultúrája, nagyon más a történelme, és jelentősen el térnek a nemzeti érdekeik, természetesen. Csütörtökön este, az első tárgyalási nap estéjén nagyon messze voltunk egy lehetséges megállapodástól. Egymás után szólaltak fel a nemzetállamok képviselői, ráadásul úgy, hogy olyan kijelentéseket tettek, amely kij elentések kölcsönösen kizárták egymást. Nem volt a kijelentéseknek olyan részhalmaza, amelybe mind a 25 tagállam befoglalható lett volna; nem egészben, de legalább részben. Az első esti megbeszélésen egyetlen tagállam volt, amely hivatalosan nem egyszerűen csak kritikával illette a költségvetést, hanem nemet mondott erre a költségvetésre. Ez Magyarország volt. Magyarország ezt követően még kétszer megismételte ezt az álláspontját, a brit elnökséget adó miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokon, később a kü lügyminiszterrel lefolytatott tárgyalásokon. De nem csak nemet mondtunk. Elmondtuk azt is, hogy mi a javaslatunk, mert hát nemekből nem lesz majd európai költségvetés. Elmondtuk, hogy melyek azok a pontok, ahol át lehet hidalni a meg nem egyezés konfliktus ait, hogyan lehet egész Európa számára elfogadható költségvetést tenni szerintünk, hogyan lehet szolgálni a most csatlakozottak érdekeit, és hogyan lehet Magyarország érdekeit szolgálni. Javaslatunk elsősorban arra vonatkozott, hogy több forrás kell, arra vonatkozott, hogy ezeket a forrásokat úgy kell szétosztani, hogy abból jobban részesedjenek a most csatlakozott tagállamok, hiszen a szolidaritás eszménye az, amely a költségvetést át kell hogy hassa. Arról szól a hétköznapi Európa, hogy egyre kisebb a hét köznapokban a különbség egy Békés megyében élő és egy Walesben élő európai polgár között, és arról szóltak ezek a javaslatok, hogy ne nekünk kelljen alkalmazkodni terveinkben az Európai Unió költségvetéséhez, hanem a költségvetés alkalmazkodjon mihozzánk. Ez volt az a három fő állítás, amelyet tettünk, és mindhárom állításban megfogalmaztunk konkrét javaslatokat. A megállapodás az utolsó pillanatban, pénteken késő éjszaka, éjfél körül ért véget, mindez úgy, hogy utolsóként még mindig Magyarországgal tárgyal t az Európai Unió, mi voltunk az az utolsó tárgyaló csapat, amelyikkel még mindig nem sikerült megállapodni, és arra várt az Európai Tanács, hogy a brit elnökség és Magyarország képes lesze megállapodni. Miért kellett a magunk álláspontját az utolsó pilla natig képviselni és védeni? Nagyon egyszerű okoknál fogva. Elsősorban is azért, mert Magyarország számára, ha mindazokat a célokat meg akarja valósítani, amelyeket várnak tőle, ehhez több forrás kell, ehhez több pénz kell egészen egyszerűen. Persze nagy ba j lenne, ha itt úgy gondolnánk, hogy csak olyan fajta nemzeti önzés létezik, hogy mi a magunk szempontjait hangsúlyozzuk csak. Az is nemzeti önzés, ha valaki nem érti a másik szempontját, hogy meddig tud elmenni a másik fél, hogy mi az, amiben egy másik ta gország engedhet - Németország, NagyBritannia, Franciaország vagy éppen Olaszország. Nagy baj lenne és félreértés lenne úgy képviselni a nemzeti érdeket, hogy nem látnánk, hogy itt nem egyszerűen nemzeti érdekek sokasága adja ki az európai érdeket, hanem van ennél valamivel több is. Hogy létezik egy közös álom, egy békében és prosperitásban élő földrész, amely arra mozgósítja erőforrásait, hogy csökkentse a különbségeket ezen földrész egyes régiói között. (13.10)
