Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - Egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
396 ELNÖK (Harrach Péter) : Béki Gabriella következik. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr, köszö nöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Ez az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat tulajdonképpen két törvényt módosít. Azért érzem kicsit nehéz helyzetben magam, mert ebből az egyikkel maradéktalanul vagy jobbára maradéktalanul egyetértek, a másikkal kevéssé. Hogy össze lett kapcsolva, azt gondolom, hogy kizárólag olyan megfontolás miatt, hogy a fogyatékosügyi törvény módosítása fontosabb számomra, kényszerből fogadom el a másik törvényre vonatkozó mód osítást. Ami a fogyatékosügyi törvényt illeti, itt néhány szakasz kerül bevezetésre, mint a közszolgáltatás, az akadálymentesség, egyenlő esélyű hozzáférés definíciója, ezek mind abszolút korrekt, pontos és vállalható kiegészítések a hatályos törvényhez. E nnek a törvénymódosításnak a lényege, az érdemi kérdés az a bizonyos határidő, amit itt többen említettek előttem, hogy annak idején, '98ban be találtuk írni a törvénybe, hogy az akadálymentesítés határideje 2005. január 1je. (16.40) Erre utólag persze l ehet mondani, hogy irreális volt, meg tarthatatlan volt; azt gondolom, egyik kormány sem tett komoly érdemi lépéseket, kísérletet arra, hogy ezt a határidőt tartani akarja. Amikor a törvény született, akkor hét tiszta év volt vagy majdnem hét év; most ez a módosítás, amit itt a kezünkben tartunk, az évek száma szerint arra irányul, hogy hat évvel toljuk ki, részben hat évvel, aztán még plusz három évvel az eredeti határidőt. Igazság szerint nem törvénybe való az a melléklet, amelyik itt részletezi a feladat ot, ez kifejezetten intézkedési csomag, de én magam is örülök, hogy megjelenik a törvény mellékleteként, mert azt gondolom, ezáltal súlyosabb, számon kérhetőbb ígéretté válik. Tehát én magam is örülök, hogy ennyire konkrét, precíz és részletező az a két tá blázat, melléklet, ami részben a központi költségvetési szerveknél, részben pedig az önkormányzatoknál helyezi kilátásba a megvalósítandó akadálymentesítési ütemet. Ezzel kapcsolatban én bizottsági ülésen is fogalmaztam meg kérdéseket, mert az én megközelí tésemből az következne, hogy először kerítsünk sort azokra a lépésekre, amiket többen és gyakrabban használnak. Ilyen módon számomra az önkormányzati akadálymentesítés élvezhetne vagy élvezne, ha lenne befolyásom rá, privilégiumot. Itt részletezve van, hog y milyen önkormányzati irodák, hivatalok milyen ütemben kerülnek akadálymentesítésre; kezdődik az okmányirodák akadálymentesítésével, ezeknek közeli határideje van, 20062007; a gyámhivatalok akadálymentesítése szerepel 2007re; hogy aztán az önkormányzati ügyfélszolgálatok majd nem is 2006tól, hanem 20072010ig húzódóan kerüljenek megváltoztatásra. A nagyobb baj az, hogy azok a típusú intézmények, amelyek oktatási célúak vagy egészségügyi célúak, bizony nagyonnagyon későn kerülnek sorra. Például az egés zségügyi alapellátásra vonatkozóan kétévenként ígéri legalább egy intézmény akadálymentesítését, a szakellátásnál pedig 2007től kezdődően legalább ugyancsak egy intézményét megyénként; én ezt tartom nagyon kevésnek, és nem lesz befejezve a folyamat 2013r a. Mindent egybevéve mégis azt mondom, hogy legalább konkrét a terv, legalább jobban számon kérhető, mint az a határidő, amit valamikor megfogalmaztunk, és amiből kicsúsztunk. A másik törvény módosítása számomra meglehetősen aggályos. Elsősorban azért, mer t ez a törvény most itt részletez több szakaszban egy újabb tanácsadó testületi konstrukciót, aminek nyoma van az eredeti törvényben is. Egészen pontosan az eredeti, most hatályos törvény 14. § (3) bekezdése úgy fogalmaz, hogy kiemelkedő tapasztalatokkal r endelkező, a miniszterelnök által felkért tagokból álló tanácsadó testülettel együttműködve látja el a feladatát a hatóság. Ehhez képest ez a törvénymódosítás, ami a kezünkben van, egy önálló szakaszban, 17. a), b) és c) pontokban nagyonnagyon részletezi, hogy hány főből, hogyan, milyen módon kerüljön fölállításra ez a tanácsadó testület.
