Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - Az új országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
385 Tisztelt Ház! Úgy vélem, jobb lenne fenntartani a ma hatályban lévő fogyatékosügyi programot, mert ezt semmilyen vonatkozásban nem helyettesíti és nem javítja az előterjesztett új változat. Tisztelt Miniszter Asszony! A miniszter asszony jóakaratát vagy Béki Gabriella jó szándékát nem vitatom, de az elmúlt néhány esztendőben szembe kellett nézni azzal a kíméletlen ténnyel, hogy a szocialistaszabad demokrata kormányzat a fogyatékossággal élők helyzetének javítását minden alkalommal rosszul rangsorol ta. És ez a mostani javaslat, program bizony csak egy erőltetett pótcselekvés. (15.50) A fogyatékossággal élők, családi környezetük méltányos négy esztendőt, méltányos költségvetéseket érdemeltek volna, mint ahogy ön, kedves miniszter asszony és Béki Gabri ella s a pironkodó, a magánbeszélgetésekben is érezhetően rosszkedvű kormánypárti képviselők megértőbb, az önök javaslataikkal azonosuló, együttműködő kormányzatot érdemeltek volna. “Volna” - mondom. A ciklus elment. Nagyon nehéz örökség marad az új kormán yzatra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Pettkó Andrásé a szó. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Hozzászólásom elején három problémára és három megoldásra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Az első probléma a benyújtott javaslattal kapcsolatban, hogy a civil társadalom szerepe kevés, illetve kima radt a benyújtott javaslat területén. Itt az MDF elképzelése szerint nagyobb szerepvállalásra volna szükség. A második az, hogy hiányzik a szubszidiaritás elvének érvényesítése. Ennek a megoldása az, hogy levinni a probléma megoldását az érintettek szintjé re. Az ő szervezeteik hatékonyabb bevonásával kell ezt kezelni. A harmadik: a bürokratikus korlátok elszemélytelenítik a probléma megoldását. Itt a megoldás az, hogy humanizálni az ügyintézést, például a szellemileg korlátozottak gyámja kapjon nagyobb jogo kat az aláírás, meghatalmazás, ellenjegyzés, gyógyszerrendelés kérdésében. Az első, a második és a harmadik kérdéskör szorosan összetartozik abban az értelemben, hogy mindegyik a fogyatékosokkal szembeni különleges elbánás alapelvére épül. Őket eredendően nagyfokú kiszolgáltatottságuk miatt nem egyszerűen állampolgári jogi alanyoknak kell tekinteni, hanem pozitív diszkrimináció alá eső, kitüntetett helyzetben elbánásra szoruló emberként kell kezelnünk. A problémamegoldás folyamata ne álljon meg a törvényhoz ók és az intézkedők felső és középső szintjén, hanem jusson el a közvetlen érintettekhez - ez a szubszidiaritás elve - s azok érdekvédelmi szervezeteihez. A fogyatékosság kérdését számtalan úton meg lehet közelíteni, rengeteg tudományág érinti ezt a témát. Ebből az érintettségből adódik talán jelenlegi marginális helyzete is. Továbbá Magyarországon hiányzik egy értelmiségi bázis, amely felvállalná ezt a kérdést. Ugyanakkor a fogyatékos emberek jelenléte egy közösségben igen komoly, akár belső feszültségekhe z vezethet, éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum felvállalja ezen emberek sorsának következetes képviseletét. Azt tapasztaljuk, hogy a fogyatékos emberek helyzete Magyarországon nem sok figyelmet kapott. Talán segíthete ezen egy értelmiségi bázis kialakít ása és működésének támogatása? Ha legyőzzük előítéleteinket, rosszul rögzült énvédelmünket, jobban el tudjuk fogadni őket? A politikai döntéshozóknak ugyanúgy felelősségük van ebben, mint a civil társadalomnak. Mit tehetnek és mit kell tenniük a törvényhoz óknak ebben az ügyben? Lehete ma Magyarországon azt mondani, hogy a törvények támogatják a fogyatékosok társadalmi integrációját? A törvényi szabályozás elősegíti a fogyatékos emberek és a körülöttük élők találkozását? Az irányadó törvények betarthatóke, és a küszöbön lévő változás milyen hatással lesz az érintettekre? Hányan találkoznak munkahelyükön
