Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
343 egyébként egy gazdasági egyeztetés is, mert a sarokszámok rögzítése és az oda vezető program megvalósítása nemcsak a parlament szűk körére tartozik, hanem nagyon is a gazdaság szereplőire, az emberekre, az önkormányzatokra, a civil szervezetekre, egyáltalán a gazdaság minden szereplőjére, így mondhatnánk: mindannyiunkra. Azt kell mo ndanunk, a kormány mostanra a saját csapdájába futott. Azt szoktuk mondani: céltalan hajósnak semmilyen szél nem kedvez. A kormányzat jövőkép hiányában nagyon nehezen tud olyan programot kialakítani, amely elfogadható lehet, hiszen Brüsszel nem azt várja e l, hogy lemásoljuk, amit ő mond, hanem pont a nemzeti sajátosságokat is figyelembe véve olyan munkaalapú - mondjuk mi, fideszesek - gazdaságpolitika kimunkálását kellene megvalósítani, kialakítani, amely az emberek számára a legfontosabb kérdésre, a munkah elyek elvesztésének a megakadályozására, új munkahelyek létrehozására tud választ adni; választ tud adni arra a biztonsági igényre, amely széles körben a családok és a közösségek számára, azok megtartására és fejlesztésére ad kereteket. Mondhatnánk azt is: a szolidaritásnak a piacokon keresztül is meg kell valósulnia. Ez nemcsak pótlék, nemcsak helyettesítő a verseny vesztesei számára, hanem az egész társadalom számára. Ha jól működő, munkaalapú gazdaság van, akkor bizony a piacokon keresztül is érvényesüln i tud ez a szolidaritás. Ez nem található meg ebben a programban. Jellemzően minden kritikája - amikor a gazdaság fő folyamatait illeszti - arra vonatkozik, hogy nagyon széles körben nem érinti, nem élvezheti annak a növekedésnek az előnyeit, azoknak a gaz dasági előnyöknek a lehetőségét, ami az országban benne lenne, lehetőség lenne rá, mégsem valósul meg, mégsem jut el az emberekhez. A magyar kihívásokat, problémákat mára már a külső elemzők is jobban ismerik, mint a döntéseket hozó politikusok, kormánytag ok. Sötét a múlt, és sötét jövő fog kibontakozni változás nélkül, ez meggyőződésem. Vezetési problémával küzd az ország, nem lát tisztán, nem reagál. Pedig tudnunk kellene, a nemzetközi példák is ezt mutatják, a saját múltunk is, hogy bizony az ilyen kis, középméretű országok számára a siker receptje az állam, és ha az állam jól működik, az sikert hozhat, ha viszont rosszul, az a legfőbb akadályává válhat. A gazdaságpolitika az EUs forrásokat hangsúlyozza a kormányzat szerint, pedig a valós téma igazából a nemzet fejlődése, a felzárkózás. A konvergencia nem csupán pénzügyi kérdés, sokkal inkább egy szélesebb körű gazdasági program, és pont ez a program hiányzik ebből az előterjesztésből, pont ez a program az, amit végül is az Európai Unió nem tudott megíté lni. Igen, valóban mondhatja a pénzügyminiszter úr azt, hogy a Bizottság nem minősítette negatívan a programot, de nincs is program, ezért nehéz volt mit minősíteni. Ami előttünk van, az néhány szám, abból is csak az osztó és a szorzó egyik mutatóját mutat ja be. Arról, hogy valójában mihez képest jönnek létre ezek a mutatók, a hiányszámok abszolút összegben milyen nemzeti jövedelemhez vagy milyen más konkrét gazdasági teljesítményhez igazodnak, nem szól, nem tudhatunk róla. Tudjuk, a pénzügyminiszter táskáj ában van egy példány, amit majd meg fog mutatni a választások után, ha ezt majd megkérdezik tőle. Szerintem ennek most itt kellene lennie. Azt elfogadom, hogy a kormányzat nem kíván ilyennel előlépni - de akkor miért kell benyújtani ezt a törvényt? Ez a né hány lap így nem tudja azt a célkitűzést megfogalmazni, képviselőtársaim, amit Szlovénia vagy bármely más ország pozitív példái, mert ez nem az. Amire ők hivatkoznak, lehet, hogy ott működőképes volt. Érdemes lett volna ennek a megítélésére néhány napot sz ánni, egy európai uniós kitekintést alaposabban megnézni, hogy az egyes országok ezt pontosan hogyan és miért csinálták. Itt nyugodtan állíthatjuk: a magyar parlamentbe benyújtott néhány oldalnyi, néhány számból álló szöveg arról szól, hogy a 2004. évi köl tségvetésben elfogadott középtávú program éppen a hatályát veszti, mert a kormány nem tudta teljesíteni. Ezek az átmeneti rendelkezések igazából az igazság pillanatai, az összes többi csak propaganda, csak arra volt alkalmas a pénzügyminiszter úrnak, hogy most egy nappal a miniszterelnök főnöke után elmondta, milyen nagyszerűen él az ország, milyen nagyszerű teljesítményű a kormány. Sajnos, miniszter úr, azt kell mondanom, néhány embernek
