Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
328 hogy valahogyan nem vesszük figyelembe, a törvé ny tervezője nem vette figyelembe az, hogy ez a 3. § egymaga olyan valami, egy szerszám, ami nem képes vágni, nem lesz hatása. Mert mi az a beruházás? Példát mondok vagy keresek: van olyan beruházás, létezik olyan beruházás, amelynek nem volna természetvéd elmi hatása? Nincs. Nemcsak arról van szó, hogy ha gumigyárat építünk Dunaújvárosban vagy valahol, és szaglik, hanem arról, hogy ha még elektromos, elegáns műhelyt vagy gyárat építünk másutt, annak is van, ha más nem, azért, mert az emberek ott járnak, let elepszenek, és tolongás és zsúfoltság keletkezik, szóval, minden beruházásnak van természetvédelmi hatása. Ha a természetvédelmi hatást hangsúlyozó egyének vagy csoportok ezt úgy kívánják, akkor leállíthatják, lelassíthatják vagy akár befagyaszthatják azt a szándékot, amit a 3. § 1. és 2. pontja mond. Akkor nem lesz már sok értelme vagy semmi értelme annak, hogy 30 nap vagy 60 nap, vagy azt meg lehet hosszabbítani 15 nappal, ahogy itt olvassuk. A bürokráciának számos példája található nálunk. De hogy ne sze mélyeskedjünk, megemlíteném, amit a gazdaságtörténetből néha hallunk. A brit birodalom, amikor birodalommá kezdett lenni a XIX. században, volt egy birodalmi minisztérium, gyarmatügyi minisztérium, ahol volt 400 alkalmazott, 400 tisztviselő, aztán amikor a birodalom kezdett csökkenni, már az első világháború után a birodalom lassan felére csökkent vagy még kevesebbre, akkor a 434 tisztviselő helyet 1700 lett. Aztán amikor a brit birodalom majdnem megszűnt a második világháború után, akkor a birodalmi minisz térium tisztviselőinek létszáma 2000 fölé emelkedett. Hogy van ez? Van valami perverz dinamika, amit nem kell hogy alkalmazzunk. Sőt, azért mondom el, és azért szoktam elmondani előadásaimban is, írásaimban is, hogy éppen ez egy diagnózis, hogy ilyen ellen védekezzünk. De, tisztelt Országgyűlés, akkor védekezzünk! Csak akkor ne fogalmazzunk úgy, hogy ennek a lehetősége meglegyen, hogy valamely törvény, valamely rendelkezés, amit elképzelünk, az aztán majd megbénul. Valahogyan az a félelem - és ez kihangzik az egészből , hogy Baráth Etele miniszter úr szándéka, hogy igen, itt majd a bürokratikus rendszer megszűnik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , az bizony, jó volna, ha így lenne, de ez a fogalmazvány, ez a változat ezt nem garantálja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (11.30) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, független. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egy olyan törvényjavaslat kerü lt a tisztelt Ház elé, amelynek céljával egyet lehet érteni, de ahogy a vitában elhangzott soksok érvvel, szövegezése pontatlan, nem egyértelmű, és ezért sokmilliárdos állami támogatások ellenében a vállalt kötelezettségek alóli kibúvókra ad alkalmat. De mielőtt erre konkrétumokkal rátérnék, előtte szeretnék beszélni arról, hogy ez a törvénytervezet erősíti a kettős mérce gyakorlatát, s ezzel nyilván nem lehet egyetérteni. Ugyanis ez az előterjesztés előnyben részesíti a hatósági eljárások folyamán a nagyb eruházókat, míg a kisebb beruházókra, a kis- és közepes méretű vállalkozókra változatlanul hatósági procedúrák sokasága leselkedik. Nyilván a miniszter úr most azt jegyzi fel, hogy ez az általam megfogalmazott feladat nem ennek a törvénytervezetnek lenne a lehetősége, de mindenképpen szólni kell erről, hiszen joggal sérti a kis- és közepes méretű vállalkozásokat az az összehasonlítás, amit joggal tesznek, egyegy nagyberuházáson tapasztalt, sokszor nem kellően megértett vagy nem kellően tárgyalt, vagy éppen gyanús körülmények között történő előnyöknek a nyugtázása.
