Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról és a kárpótlás lezárásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
270 hogy egyetlen ember, akinek jogos igénye van, ne maradjon ki ebből a rendszerből, de nagyon helytelenítjük a törvényben megfogalmazva azt, hogy ezzel zárj uk is le a kárpótlási folyamatot. Erről, mondom, egy normál felszólalásom során majd még szót ejtek. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, ötöt perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Pettkó And rás képviselő úrnak, MDF. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Előre kell bocsátanom, hogy mind a törvényjavaslat szándékával, mind annak tartalmával egyetért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, helyeseljük, hogy újra megnyílnának ezek a kárpótlási határidők. Egy dolog azonban határozottan vitatható, nevezetesen az, hogy a kárpótlási folyamat végérvényesen lezárható lenne, ebben egyetértek az előbb felszólalt képviselőtársammal . A kormány által létrehozott igazságügyi hivatalok kapcsán a nyilatkozók részéről a közelmúltban több alkalommal is elhangzott, hogy a kárpótlási folyamat lényegében lezárult, a kárpótlási feladatok befejeződtek, talán ebből a téves felvetésből indultak k i az előterjesztő képviselők is. Talán ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy a másfél évtizede működő kárpótlási hivatal, majd Központi Kárrendezési Iroda egy salátahivatal részeként mint főosztály folytatja a munkáját a jövőben. A hivatal tevékenységi körébe nyolctíz feladat egyidejű ellátása tartozik, pártfogói felügyeleti rendszer, jogi segítségnyújtás, áldozatsegítés, antidiszkrimináció, az igazságügyi szakértői és mediátori névjegyzékek vezetése, nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok és a k árpótlás is. Mindebből úgy tűnik, hogy a szocialista kormányzat a salátatörvényeken túl már a salátahivatalok létrehozásában is jeleskedni szeretne, mindezt pedig takarékossági címszóval, elbocsátva a kárpótlás területén évtizedes tapasztalatokat szerzett jogászokat, szakértőket és munkatársakat is. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet úgy tenni, hogy a kárpótlás területén a feladatok lezárultak, és ezért szélnek eresztik az ezzel a területtel másfél évtizede foglalkozó szakmai állományt. Ennek belátásához elegendő lenne áttekinteni azokat a kárpótlás körében hozott alkotmánybírósági határozatokat, melyek végrehajtásával a mai napig adós a kormányzat, vagyis a párizsi békeszerződés máig rendezetlen pontjainak végrehajtását. (0.30) Elsőké nt az Alkotmánybíróság 37/1996. számú határozata állapította meg a mulasztásos alkotmánysértést amiatt, hogy Magyarország nem tett eleget a párizsi békeszerződés 29. cikkely 3. pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 199 7. június 30. napjáig a különböző országokkal kötött vagyonjogi egyezményekre is figyelemmel tegye meg a szükséges intézkedést a békeszerződés hivatkozott rendelkezéseinek végrehajtására. A párizsi békeszerződés kihirdetéséről szóló törvény 29. cikkének 1. pontja rendelkezik arról, hogy a szövetséges és társult hatalmak mindegyikének jogában áll lefoglalni, visszatartani, felszámolni, vagy bármi más intézkedés alá vonni mindazokat a javakat, jogokat és érdekeket, melyek a szerződés életbelépése idején a saj át területén vannak, és Magyarország vagy magyar állampolgárok tulajdonai. A 29. cikk 3. pontja kimondja: a magyar kormány kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek javait e cikk értelmében elvették, és nem adták vissza, kártalanítani f ogja. Ezek a lefoglalások és visszatartások elsősorban a külföldi vállalatokban, részvényekben és állampapírokban megtestesült vagyont érintették. Hazánk ebben a tárgykörben közel 20 vagyonjogi egyezményt kötött, melyek nem kerültek kihirdetésre. Egyúttal az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vagyonjogi egyezmények sokfélesége miatt a hozzájuk tartozó bizalmas jegyzőkönyvekkel együtt egyedi értelmezést kívánnak a konkrétan felmerült igények vonatkozásában, ugyanakkor az egyezmények alapján fennálló kár pótlási igényeket - összetettségükre figyelemmel - egy minden esetet felölelő kárpótlási törvény alapján kellene érvényesíteni.
