Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Pánczél Károly (Fidesz) - az oktatási miniszterhez - “A kormány szerint a szegény szülő, szegény falu miért alkalmatlan a gyermekek nevelésére?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár:
177 generációs láncot, definiálni az egyre inkább világos szegénytelepeket, bezáródó falvakat; bentlakásos intézményt csinálni már óvodát ól; és megpróbálni így kisgyerekkortól újra visszavezetni a rendszeres felelősségvállalás, tanulás és munka világába - eddig az idézet. Mit is jelent ez? Nem egyebet, mint azt, hogy a miniszterelnök úrban az a ké p alakult ki, hogy a falusi óvodák, iskolák, a szegénysorban élő szülők alkalmatlanok gyermekük nevelésére, és a gyermekeknek nincs szükségük a szülői szeretetre és oltalomra. Sőt, a gyereknek jobb szülője lenne az állam. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyar Bá lint bizonyára megnyugodott, hogy végre a kormányfő is támogatja az ő tervét abban, hogy a kistelepülési óvodákat, iskolákat eltörölje a föld színéről. Államtitkár úr, jól érteme: abban egyetértés van a kormányban, hogy a kistelepülési szegény szülők, ill etve az ottani óvodák, iskolák alkalmatlanok a gyerekek nevelésére? Ön szerint elősegítie a tankötelezettség teljesítését, az oktatás színvonalának emelését, ha a faluban megszűnik az óvoda, iskola? Milyen módon kívánják a szegény szülők ártó befolyását c sökkenteni gyermekük nevelésében, ahogy ezt önök mondják? Sok óvoda és iskola megszűnt már az utóbbi időben, de van, ahol még életben vannak a falvak lakóinak eltökéltségéből - ellenállnak az önök óvoda- és iskolamegszüntető igyekezetének. Ha önök maradnak kormányon, államtitkár úr, mikor tervezik megszüntetni, mennyi időn belül tervezik megszüntetni a még meglévő kistelepülési iskolákat és óvodákat? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Arató Gergely állam titkár úrnak adom meg a szót. ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Komoly dolgokról csak komolyan érdemes beszélni. Ezért engedje meg, hogy egy oktatásban járatos, volt o ktatási minisztertől idézzek, aki 2004. november 3án a következőt mondta a parlamentben: “Megvan az értelmes határa, hogy meddig lehet, meddig kell, meddig szabad egy kisiskolában, egy kistelepülési iskolában nevelni a gyerekeket. Mert egy idő után, és ez a határ valahol a felső tagozatnál keresendő, már komolyan visszaüt, ha nincs elegendő szaktanár, nincs nyelvtanár, nincs számítógép, nincs internetes kapcsolat. Statisztikák is mutatnak erre. Azok a gyerekek, akik a felső tagozatot 50 fő alatti iskolában végzik, szinte alig jutnak be az egyetemre vagy főiskolára - statisztikailag szinte a véletlen kategóriájába tartozik. A másik oldalon is vannak azonban megfontolandó szempontok, és ezek így hangzanak: a gyerek szempontjából nem a műszaki felszereltség a legfontosabb, illetve nem minden életkorban ez a legfontosabb. A kérdés az, hogyan lehet megtalálni azt a keskeny ösvényt, azt a választóvonalat, ahol ez a két érdek harmonizálhat. Én úgy gondolom, hogy valahol az alsó és felső tagozat határán, a 4. és 6. osztály környékén van ez a pont. Ezért a mi álláspontunk az, hogy minden pénzügyi támogatást meg kell adni, nem pénzelvonással büntetni, hanem pozitív támogatást kell adni az alsó tagozat megtartására, az óvoda megtartására. És a felső tagozatnál, ahol a s zaktanári ellátottság, az infrastrukturális háttér biztosítása a gyerek jövője szempontjából valóban kulcskérdés, ott pedig a társulásokat kell preferálni.” Tisztelt Képviselő Úr! Ezt Pokorni Zoltán, az ön párttársa mondta itt, a parlamentben. Azért hoztam ide ezt az idézetet, mert neki talán elhiszi azt, hogy a kistelepülési iskolák kérdése egy bonyolult szakmai kérdés, ahol gondosan kell egyensúlyozni, gondosan kell megtalálni a gyerekek érdekét leginkább szolgáló szervezési és finanszírozási megoldást. M i most erre törekszünk. Azt a modellt, ahol a társulásokat támogatjuk, és a társulásokon keresztül támogatjuk azt, hogy minél több helyen maradjon helyben az alsó tagozat és az óvoda, mi ezt ilyen modellnek tartjuk. Ez biztosítja azt, hogy az óvoda és az a lsó tagozat megőrizhető legyen a lehető legtöbb helyen, ahogy önök is szeretnék és önök is támogatják, de a lehető legjobb szakmai felkészülés, legjobb esély járuljon ehhez a gyerekek számára.
