Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - A családtámogatási rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP):
594 visszaad; akár arra a célra ad vissza, hogy ehessen a gyermek. Éppen az adókedvezmény nélkül maradna éhes a gyermek, s ezt az adózási torzulá st kötelességünk helyrehozni. Magyarországon a családellenes adózás erősödése miatt nem csökken a gyermekszegénység. Franciaországban, ahol a családok teherbírása szerint adóztatnak, a gyermekek csupán 56 százaléka szegény, nálunk egyharmada. Ha nálunk an nyira félremagyarázzák az előterjesztők az eltartottak számától függetlenül adóztatott személyi jövedelemadó káros társadalmi hatásait némileg ellensúlyozó családi adókedvezményeket, hogy ez a tudatlanság már a jövőnket veszélyezteti, akkor egyértelműen kö vetnünk kell Franciaország vagy Luxemburg családi jövedelmeket adóztató politikáját. A családi jövedelmek adózása esetén nem kell, hogy kedvezményt kapjanak az egy főre jutó családi jövedelem szerint adózó családok, nem lehet tehát az úgynevezett igazságos ság hamis jelszavával még tovább nehezíteni a gyermekes családok helyzetén. A mai, végletesen gyermekellenes családpolitikán csakis egy új elosztási rendszer, egy új adózás segíthet, egy olyan adózás, amelyet még a leggyakorlottabb adatfélremagyarázók sem minősíthetnek gazdagpártinak, mivel szigorúan jövedelemarányos lesz. Szakítani kell a mai torz közteherviselést szorgalmazó álságos családpolitikával, mert csakis a társadalmi valóság iránti érzéketlenség szülhette meg a jelenlegi előterjesztést. Nagyon s ajnáljuk, hogy a Nemzeti Fórum, mivel az MDFből kizárt és kivált képviselők nem alkothattak képviselőcsoportot, az előkészítő munkákban nem vehetett részt. Nem tudjuk támogatni az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) EL NÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Garai István Levente, a Szocialista Párt képviselője, tízperces időkeretben. Parancsoljon! (21.10) DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A tá rgyalási menet olyan volt, hogy múlt héten volt az általános vita megkezdése, és Harrach képviselő úr, illetve Sisák képviselő úr már felszólalt. Erre akkor nyilván nem lehetett reagálni a vezérszónoki rend szerint. De bizonyos értelemben az, amit Lezsák k épviselő úr elmondott, összeillik az előbb említett két képviselő úr mondanivalójával. Ezzel szeretnék foglalkozni, részben reagálni rá, valamint természetesen a saját álláspontomat elmondani, és ismertetni azokat a számokat, amelyeket én gondolok helyesne k, kellő kritikával és kellő önkritikával. Csak felvillantanám és megkérdezném ellenzéki képviselőtársaimat, hogy igazságos volte az a rendszer, amelyben egy háromgyermekes, minimálbérből élő házaspár 23 400 forintot kapott, míg egy adókedvezménnyel maxim álisan rendelkező hasonló család 53 400 forint kedvezményt kapott. (Pettkó András: Igazságos!) Ez igazságos… Hát én erre azt mondom, hogy demokrata vagyok, más képviselőtársaim véleményét meg kell hallgatni, meg kell fontolni, de nem biztos, hogy egyet kel l vele érteni. Már csak azért sem, képviselőtársam, mert nem biztos, hogy az, aki minimálbérért dolgozik, azért dolgozik minimálbérért, mert bármi módon kisebb képességű vagy rosszabb magyar ember, mint az a polgártársunk, aki félmillió forintért dolgozott eddig Magyarországon. Nagyon sok kényszerminimálbérért dolgozó embert ismerek, és úgy érzem, hogy az ő családjuk, az ő gyermekeik ugyanúgy jogosultak egyforma állami támogatásra, mint a másik család gyermekei. Kérdezem én, hogy igazsá gos volte az a rendszer, amelyben 306 ezer család nem tudta az adókedvezményt igénybe venni. Kigyűjtöttem az előző felszólalások jegyzőkönyvét, mert valóban, nemcsak térben és időben beszélünk el időnként egymás mellett, hanem talán a lényeget illetően is . Nem akarom azt mondani, hogy a Bokroscsomag dicsőségére válik a magyar parlamentnek. Azon már nem nagyon vitatkozunk, hogy a gazdasági részére sok tekintetben szükség volt, de a szociálpolitikai részét - s most gondolok a gyedre - talán lehetett volna e gy kicsit másként is csinálni.
