Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 3 (250. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
821 Éppen ezért azt gondoljuk, hogy miközben a köztársaság kormányának elképzelései a támogatások szintjének fenntartásáról, esetleg növekedéséről szólnak, aközben nem szabad megfeledkezni arról, hogy ha ezekben az országokban a magyar közösségek sorsa nehéz vagy nehezebb, ezért a fele lősség nem csak e Ház falai között osztandó meg és keresendő. Ma már ott tartunk - és ennyi a dolog belpolitikai vonatkozása , hogy e Ház falai között és a magyar közvéleményben is egyesek azt akarják sulykolni például, hogy északi szomszédunk mennyivel j obb gazdasági helyzetben van, mint mi, magyarok, mi, a Magyar Köztársaság polgárai, de ha ez igaz, akkor nem szabadna megfeledkezni arról, hogy ebben a sorsban osztozik az ott élő 600 ezer magyar is. Ez mindkét oldal számára felelősséget jelent, és egyfajt a korrektebb elemzését követeli meg a helyzetnek, semmint egy egyoldalú viszonyt feltételezne határon túl élő és határon innen élő magyarok között. Végül, de nem utolsósorban az a meggyőződésem, hogy miközben az anyaország megte sz mindent, ami erejéből telik, aközben arra kellene koncentrálni, hogy mindazok tudomást szerezzenek erről a támogatásról, akikhez egy esetleges rossz elosztási rendszerben ez a támogatás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) M agyarországról elindult, de a határon túlra nem érkezett meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csap ody Miklós frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “A zéró toleranciáról, avagy mi áll a vajdasági magyar üldözések hátterében” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (14.40) DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csütörtökön az Európai Parlament kimondta, hogy Szerbia uniós csatlakozása múlhat azon, tiszteletben tartjae az emberi jogokat a Vajdaságban, és hogy az Európai Bizottságnak, de a tagállamok taná csának is nagyobb figyelmet kell fordítania a délvidéki zaklatásokra. Ugyanaznap a külügyi bizottság úgy döntött, hogy határozati javaslatot hozunk ide a Ház elé a vajdasági magyarok védelmében. Ez eddig két szép határozat, de közben Doris Pack asszony, a tényfeltáró bizottság elnöke, egyéb baj nyilván nem lévén, a vajdasági magyarok szerb nyelvtudását firtatja, Carla del Ponte főügyész pedig - idézem a sajtót - Belgrádban váratlanul és indokolatlanul elégedettnek mutatkozott Szerbia együttműködési készségé vel, noha érdemben semmi sem történt. Semmi - ez azonban csak a háborús főbűnösök kiadására nézve igaz, mert a szervezett aktivitás a magyarok ellen egyre fokozódik. “Előre, magyarok, rajta, rajta, vár benneteket a sírgödör alja” - az egyik sajtófotón ez a z újvidéki falfirka olvasható, miközben a szerb illetékesek még a temetőrongálásoknak és a súlyos testi sértéseknek évek alatt ezerre menő ügyei, a kézigránátrobbantás és a jogi eszközök sajátos felhasználásának szinte apartheid esetei után is folyton azt bizonygatják, hogy etnikai oka egyiknek sem volt. Akkor hát mi áll a vajdasági magyarüldözések hátterében? Milyen erőknek érdeke a vajdaságiak és a betelepültek közötti etnikai feszültségek kiszámított fönntartása? Milyen erőknek érdeke, hogy közvetett et nikai tisztogatással próbálják meg rákényszeríteni a magyarok szülőföldjük elhagyására vagy a beolvadásra? Milyen erőknek érdeke kockáztatni Szerbiában saját hazájuk uniós tagságát? Melyik az az erő, amit SzerbiaMontenegró igazságszolgáltatása, kormánya é s rendőrsége nem tud vagy nem akar megfékezni? Miért kényszerül egy uniós szomszéd ország arra, hogy kisebbségi elnyomásban élő honfitársai nyugalma érdekében nemzetközi segítséget kérjen, mint Magyarország, amikor 2004 nyarán végre az Európai Unióhoz, az Európa Tanácshoz és az Egyesült Államok kormányához fordult?
