Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 27 (249. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetése végrehajtásának ellen... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IMRE ZSOLT (Fidesz):
785 Az ICSSZEM fejezeti kezelésű előirányzatainak főösszegeivel kapcsolatban már a tavalyi évben is megállapítottuk, hogy számunkra ezekből az összegekből az tűnik ki, hogy a szaktárca az egyik leggyengébb érdekérvényesít ő képességgel rendelkezik a szaktárcák között, hiszen az előirányzatok között 2002ben 69,2 milliárd forintra, 2003ban 50,9 milliárd forintra, 2004ben a teljesítés szintjén 34,3 milliárd forintra esett vissza a tárca által felhasználható forrás. Igaz ez a megállapítás még akkor is, ha a szerkezeti változtatások miatt nem lehet pontos és teljes képet kialakítani a valós helyzetről. Ezt egyébként az ÁSZ is megállapítja a későbbiekben. Az állami és a szociális intézetek, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetek esetében egyaránt elmondható, hogy az előirányzatok összege és a teljesítés a 2003. évi szinten maradt. Az ilyen intézmények forráshiányban szenvednek, annak ellenére is, hogy el kell ismerni, bizonyos normatívaemelések megtörténtek. Sok panaszt hallottunk az intézmények részéről, hogy a megszorítások súlyos likviditási problémát okoztak már 2004ben is, és ugyan ez valóban nem része a mai napirendnek, de az idei évben még hátralévő költségvetési megszorítások bizony ilyen tekintetben jelentős pr oblémákat vetítenek előre. A fejlesztési típusú egyes kiemelt egészség- és szociálpolitikai feladatoknál a teljesítés szintén az előző évi szinten valósult meg, jelentősen elmaradva az eredeti előirányzat értékétől. Az előirányzat 5,3 milliárd forint volt, a teljesítés 4,4 milliárd forint. Ez bizony az eredeti 2003. évi előirányzatban szereplő 7,9 milliárd forinttól alaposan elmarad, mint ahogyan a szociális kistérségi felzárkóztatásra szánt forrás is, amely 2004ben 22,5 százalékos veszteséget könyvelhetet t el a tavalyi évhez képest. Ez jelentős problémát jelent a vidék szociális védelmi rendszerének a megerősítését szolgáló programok esetében. Felüdülést jelentett azonban számunkra is az üdülés szociális célú támogatása, ezen a téren jelentős előrelépés vo lt az üdülési csekk rendszerének az átalakítása, ez valóban jó megoldásnak tűnik. Az viszont már aggasztó, hogy a mozgáskorlátozottak támogatása 2004ben 3,5 milliárd forint volt, ami 500 millió forintos visszaesést jelent a korábbi évhez képest. Ez akkor is sajnálatos, ha más oldalról, a fogyatékosprogramokon keresztül kaptak nagyobb összegű támogatásokat. (19.40) A gyermekvédelmi törvényben előírt feladatok 2004ben szintén jelentős, 500 millió forintos veszteséggel teljesültek 2003hoz képest, és a szoci ális válságkezelő programok támogatása gyakorlatilag megszűnt. Az a 3,7 millió forint, amely 2004ben teljesült, elenyésző a 2003. évi 141 millió forint tükrében. Némi iróniával azt is mondhatjuk, a kormány már a tervezés szintjén is úgy gondolta, hogy a k irobbanóan sikeres gazdaság mellett nem lesz szükség szociális válságkezelésre. A szak- és alapellátások fejlesztésére szánt források drasztikus mértékben csökkentek, közel 80 százalékos visszaesést mutattak a tavalyi évhez képest. Ez elmondható a szociáli s oktatás, képzés és kutatás terén is, ahol a 2002. évi 80 millió és a 2003. évi 46 millió után 2004ben összesen 500 ezer forint teljesült. De ugyanez mondható el a falugondnoki hálózat fejlesztése tekintetében is, a hatszáz lélek alatti kistelepüléseket sújtó drasztikus elvonások miatt gyakorlatilag nem történt fejlesztés. A családpolitikai támogatásokkal kapcsolatban leszűrhető, hogy a családokat és a közösségeiket segítő polgári kormányzat idején indított programokat gyakorlatilag teljesen eltörölték. 2 002ben még 1,2 milliárd forint, 2003ban már csak 218 millió forint volt a támogatás, 2004re ez 26 millió forintra csökkent. Az állami gondoskodásból kikerült fiatalok lakáshoz jutásának támogatása már 2003ban megszűnt, e soron 2004re sem történt terve zés, illetve teljesítés. Szintén aggasztó a fogyatékosügyi programok támogatási forrásainak folyamatos csökkenése. A 2002ben teljesített 850 millió forint 2003ra 268 millió, 2004re 58 millió forintra csökkent. A szociális intézmények rekonstrukciójára é s egyben a program finanszírozására 2004ben kapott 71 millió forint szintén nem nevezhető sikerprogramnak. Tudni érdemes, hogy a hazai bentlakásos intézmények körülbelül 75 százaléka alkalmatlan az emberi tartózkodásra. Azt gondoljuk, hogy a polgári kormá ny idején elindított programokat nem lett volna szabad leállítani. Arról már nem is
