Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 27 (249. szám) - A számvitelről és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
750 elsős orban a menedzsmentnek, aki végzi ezt, de talán nem kevésbé fontos a részvényeseknek, a tulajdonosoknak. Itt van az a pont, ahol jobb lenne többet, világosabban mondani a témáról. A részvényesek bizalma az elsődleges szempont, hiszen a menedzsment szempont ja, szándéka nem mindig azonos a részvényesekével, sőt elég gyakran nem úgy van. Hogy is történhet ez? Hiszen mindannyian jól tudjuk, de hasznos talán, ha az országgyűlési vitában elhangzik, és azok, akik a törvényt majd alkalmazzák, tudják, hogy tudjuk, m iről is törvénykezünk. Arról, ugye - tisztelt Országgyűlés és tisztelt hallgatók , hogy a részvényes minél magasabb jövedelmet, végső soron osztalékot kíván elérni, ugyanakkor a menedzsment nem szükségképpen ebben érdekelt, hanem igen gyakran tartalékképz ést tűz ki mint szempontot. Tartalékképzést azért, hogy az elkövetkezendő években, ha megjönnek az esős idők, amikor nehézség lehet a vállalat vezetésében, amikor kockázatossá válhat a menedzsment pozíciója, legyen tartalék a kamarában vagy valahol, amit h asznosítani lehet. Hogy is történik ez? Egyszerűen az értékcsökkenési példa, amit korábban hallottunk, jól szolgálja ezt az esetet. Ha a vállalat például egy vasúti sínt épít a falu állomásától a raktárig, vagy egy másik beruházás, amikor a gyár tetejét me gjavítja, ezek beruházási kiadások, amelyek élettartama húsz, harminc, ötven esztendő, tehát értékcsökkenésként számolandó el az alatt a húsz, harminc, ötven esztendő alatt. A menedzsment azonban nemritkán ezt költségnek tekinti, vagy költségnek próbálja b eállítani, annak az esztendőnek az operációs költségeit leírja, és ebből kifolyólag annyival kevesebb profit és osztalékalap jelenik meg a vállalatnál. A jó könyvelés ezt világosan feltárja, a jó könyvelő esetében ezt nem lehet megtenni. Nem szeretnék dics ekedni, de engem - és tudom, hogy jó néhányan vagyunk, akik ebben a szakmában otthon vagyunk - ilyen módon nem lehet becsapni, de a menedzsment ezt gyakran megkíséreli. Kevesebb lenne az ilyenfajta viselkedés, és több lenne a vállalkozások iránti bizalom a z országban, a társadalomban, ha tudnánk, hogy ilyesmi ritkán fordul elő, vagy talán sohasem. Ha a könyvelés, számvitel általánosabban ismert lenne, és megbecsült lenne az országban, akkor kevesebb ilyen feszültség fordulhatna elő. Példának hallottunk egy másik esetet: a Baumag nevezetű vállalkozás; úgy nevezik magukat, hogy szövetkezés, de ez egy akkora ferdítés, hogy csuda, sosem volt szövetkezés, ez torzítás. A problémák ott könyvelési problémák, de még azon túlmenően is, olyan kezelése a vagyonnak, ami tisztességtelen, de ha a könyvelés jó lett volna, megbízható lett volna, mindazok a hibák sokkal korábban napvilágra kerültek volna. A könyvelésről és a számvitelről életemben elég gyakran szólok, és a téma megértése céljából - képviselőtársaim jól ismerik - időnként anekdotákat mondunk, olyat, hogy a hallgató, aki nem is szükségképpen szakértő benne, megértse. Én ilyet szoktam mondani, hogy az emberiség történetében, tetszik hallani, három nagy esemény történt: a tűz feltalálása, a kerék feltalálása és a k ettős könyvvitel feltalálása (Derültség a kormánypárti padsorokban.) , mert a kettős könyvvitel olyan tükör, hogy megmutatja, hogyan áll a bál, hogyan áll a világ, hogyan áll a vállalkozás. Azt is hozzátehetem már anekdotás kedvemben, hogy olyanokat mondtam néha, talán más is, hogy a Szovjetunió - tetszik emlékezni, volt egy Szovjetunió - azért esett szét, mert nem ismerte a kettős könyvvitelt, nem ismerte a számvitelt (Derültség a kormánypárti padsorokban.) , nem tudta, mennyi vagyona, mennyi tehertétele van , mennyi profit, mennyi költség és így tovább. Lehet, hogy ez kicsit tréfás és anekdotás, de rámutat arra, hogy milyen fontos dologról beszélünk. Hogyha ez a törvény egy kicsit vagy sokkal mélyebbre menne, vagy pedig olyan szándékot mutat, hogy valamikor e gyszer a Magyar Országgyűlésbe kerül, idekerül egy olyan komprehenzív, átfogó törvény erről a témáról, akkor az jót tesz majd a társadalomnak, az üzleti közérzetnek és általában a nemzet közérzetének. Hadd mondjam ezzel kapcsolatban még utoljára, amennyi i dőm van, ahogy a törvény foglalkozik az egyszerűsítés témájával, azt ígéri a kormány, hogy ez a törvény egyszerűsíti a folyamatokat. Ez jó is volna, nemes szándék, és amikor a költségvetési bizottságban erről vitatkoztunk, én akkor is melléálltam, noha tar tózkodásom is inkább azt fejezte ki, hogy az erről való tájékoztatásnak
