Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 27 (249. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetése végrehajtásának ellen... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÉKESI TIBOR (MSZP):
696 Bizonyára nem a ricardói láthatatlan kéz okozta, hogy megváltozott a foglakoztatási szerkezet is. A közszférában, a központi közigazgatásban, például a köztisztviselők állománykeretében jelentő s létszámcsökkenés volt tapasztalható. A központi közigazgatást és az önkormányzati szférát is együtt tekintve mintegy 2 százalékos létszámcsökkenés volt érzékelhető, de ezt a létszámváltozást felszívta a versenyszféra a maga 1,5 százalékos növekedésével. Tehát a foglalkoztatási körben érdemben létszámváltozás nem következett be, de kétségkívül növekedett a munkanélküliségi ráta, ami tehát annak az oka, hogy aktivizálódik a magyar népesség. Azok, akik eddig nem kerestek munkát, nem akartak dolgozni, most a munkára való hajlandóságot elősegítő kormányzati intézkedések következtében legalább odáig eljutottak már, hogy regisztráltatják magukat. A hiány mértéke is jelentősen csökkent az előző időszakhoz képest, bár tudjuk, ez meghaladja - mondhatjuk, itt is jele ntősen meghaladja - a tervezett mértéket. Az 5,4 százalékos, most ismertté vált hiánymutató azonban még így is közel 1 százalékos hiánycsökkenést jelent az előző időszakhoz képest. Ismét felidézem azt a gondolatot, hogy ez éppen a 13. havi fizetések miatt következvén be, visszahozza azt a változást, amit csak ebben az évben mutathatnak meg a statisztikai adatok, hogy 1 százalékos reálbércsökkenés következett be a korábbi, mintegy 24 százalékos reálbérnövekedéshez képest is, de ez most visszahozza, mert ezz el ismét pozitív értékűvé válik a reálbérnövekedés 2004ben is. A költségvetési hiánynak bizonyára vannak okai, tehát nem mehetünk el amellett, hogy ne vizsgáljuk meg, hogy mik idézhették elő a gazdálkodás, az évközi kiadások tekintetében ezt a túllépést. Természetesen bizonyos részleteket megnézhetünk, én csak a nagyobb számokat próbáltam meg kivenni, a nagyobb számokat szeretném érzékeltetni. Kapcsolódva az egyik képviselő által mondottakhoz, amikor is a lakásszektort úgy jellemezte, hogy negatív módon h atott a kormányzat intézkedése erre a szférára, megnéztem, hogy milyen információk köszönnek ki a zárszámadásból, illetve ennek értékeléséből. Láthatjuk, nincs a közelben olyan időszak, amikor egy évben 44 ezer lakás épült volna, ez 24 százalékkal haladja csak meg az előző időszakot - a “csak”ot természetesen idézőjelben értettem , és az előirányzatot 160 százalékkal meghaladó mértékű a költségvetésnek erre az évre a lakásépítéssel kapcsolatos kiadása, ez elérte a 204 milliárd forintos összeget. Szeretnék ilyen hátrányos helyzetben lenni, ahol ilyen mennyiségben és ilyen hatalmas összegeket fordítanak erre a szektorra. Ugyancsak egy jelentős kiadási tétel, hogy az uniós átállás következtében másfél havi áfának megfelelő összeg kimarad a költségvetésből. Ez t az átálláskor a gazdasági szféra megkapta. Ezzel a másfél havi összeggel likvidebb lett, fizetőképesebb lett - hiszen ez ott maradt náluk, nem kellett befizetni - a vállalkozások szférája. Ugyancsak jelentős szjaelmaradás tapasztalható. Itt megint felid ézném a 13. havi bérek ide- vagy odasorolását, ami jelentős mértékű szjajavulást jelentene ebben az elmaradásban, de természetesen így sem lenne pozitív az eredmény. (12.50) Úgy gondolom, hogy ez az a szám, ami igazolja, hogy nem alapos az az ellenzéki kr itika, miszerint az adóterhelések növekedtek, hiszen még azt az szjat se szedte be a kormány, amit előre tervezett. Ugyanakkor viszont meg kell jegyezzem, hogy az átlagos jegybanki alapkamat 11,4 volt az év egésze tekintetében, 56 százalékos kamatfelárra l dolgozott egész évben a költségvetés, és ez a 886 milliárdra tehető adósságszolgálati kamatkiadások összegén belül egy 124 milliárdos többletkényszerkifizetést eredményezett a költségvetésnek. Jó lenne, bár most már csak utólag, ha a jegybank végiggondo lná az ilyen típusú monetáris politikát. Három kérdésben szeretném érinteni azonban a Számvevőszék megjegyzéseit is. Az egyik kérdés az áfavisszatartás problémaköre. Itt teljesen világos a zárszámadás mellékleteiből, hogy 9 milliárdos többletbevétele szárm azna a költségvetésnek az áfaellenőrzésekből, visszatartásokból, ha azok nem volnának peresítve, és még ha figyelembe vesszük az állami számlákon megmaradt pénzek kamatát
