Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Dr. Frajna Imre (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Egy falat kenyér, avagy osztozni jó” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz):
69 Köszönöm szé pen, képviselő úr. Engedje meg, hogy még egy dolgot ehhez hozzátegyek: valóban, ma már gazdasági fejlődés verseny és gazdaságdiplomácia nélkül elképzelhetetlen. A legjobb diplomácia a jó termék és a kitűnő szolgáltatás. Nem véletlen, hogy az Egyesült Állam okban a magyar technológiai központ, amelyet másfél éve nyitottunk, éppen az infokommunikációs területen nagyon komoly partnereket tud találni magyar cégeknek, és hogy ezt most a TávolKeleten tudjuk folytatni, ez éppen például a napokban lezajlott kínai ú t eredménye, hiszen ősztől Kínában, az új szilíciumvölgyben, Shenzhenben is nyílik magyar technológiai központ. (17.20) Bízom abban, hogy azokban a kérdésekben, ahol az előrelépés, a következő tíz év fejlesztése közös parlamenti és kormányzati akaratot, né ha, például a kábeltelevíziózás területén kétharmados törvény módosítását igényli, a magyar parlament ott is együtt tud működni pártállástól függetlenül azon, hogy ez a szektor valóban Magyarország versenyképességét, új munkahelyeket és sikeres gazdaságot eredményezzen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) Dr. Frajna Imre (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Egy falat kenyér, avagy osztozni jó” címmel ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgy űlés! Frajna Imre, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: “Egy falat kenyér, avagy osztozni jó” címmel. Miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Rácz Jenő egészségügyi miniszter urat jelölte ki, a mennyiben elfogadja képviselő úr. (Dr. Frajna Imre jelzésére:) Elfogadja. Akkor parancsoljon, öné a szó. DR. FRAJNA IMRE (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Lassan végére érünk annak a négy évnek, ami úgy kezdődött, hogy a szocialis ták teleplakátolták az országot “Még néhány nap és megkezdjük az egészségügy nyomorának felszámolását” címmel. Ha visszatekintünk, azt látjuk, hogy ennek inkább az ellenkezője történt. Különösen szomorú az, ami az utóbbi napokban látott napvilágot. Már töb ben érintették itt a teremben a költségvetési zárolások kérdését, és bár egyetértek mindenkivel, aki a költségvetés egyensúlyáért aggódik, azt gondolom, hogy mindennemű pénzügyi takarékosságnak az ésszerűség kell hogy határt szabjon. Összesen 17 milliárd f orint kerül elvonásra az egészségügytől, illetve egész pontosan, mielőtt szemantikai vitába bocsátkoznánk, kötelező maradványképzésre. Ebből különösen döbbenetes az, hogy az Országos Mentőszolgálat félmilliárd forint kötelező tartalékképzésre van kötelezve , úgy egyébként, hogy a Ház másik slágertémája, a 300 forintig emelkedő benzinár az Országos Mentőszolgálat egyik fő kiadási tételét jelenti. Bizton állíthatom képviselőtársaimnak, nem ezzel a benzinárral lett a mentőszolgálat költségvetése tervezve. Ennek természetesen megvannak a következményei is. Már így is a munkahely, munkahely, munkahely szlogen nevében több száz ember került utcára az Országos Mentőszolgálattól. Még mindig a zárolás előtti időszakból esetkocsik leállásáról sikerült szót ejteni, úgyh ogy el sem tudjuk képzelni, mi történhet, ha további félmilliárd forinttól fosztjuk meg az Országos Mentőszolgálatot. Olyan híreket hallunk a kórházakból, amikről korábban talán csak háborús körülmények között hallhattunk, mint a melegvízkorlátozás, a lif tek leállítása takarékosság céljából, bár már az APEHnél hallottunk hasonló intézkedésekről, és idetartozik… (Kikapcsolják a mikrofonját.)
