Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - A családtámogatási rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
603 Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Úgy látszik, most már több dologban egyetértünk. Itt, a mai este folyamán folytatott vita alapján megállapítható, abban egyetértünk, hogy ne mutogassunk visszafelé, mert napestig, r eggelig lehet egymás fejére sorolni azt, mi az, ami nem volt jó az elmúlt kormányzati ciklusokban a másik részéről. Abban is egyetértünk, hogy a gyermekvállalás legfőbb értelmét, örömét és persze gondjait illetően a párok maguk hozzák meg ezt a döntést, ho gy szeretnéneke gyermeket vállalni vagy sem, de mi azt mondjuk, márpedig a társadalomnak a XXI. században, de most már több mint száz éve, igenis hozzá kell járulnia a gyermeknevelés költségeihez akkor, ha ezt fontosnak tartja. Mi pedig fontosnak tartjuk azt, hogy valaki gyermeket vállal, tehát ezekhez a költségekhez, az adófizetőktől beszedett pénzekből hozzájárulunk a gyermeknevelés költségeihez. Ebben egyetértés van. Abban, hogy milyen módon járulunk hozzá, vannak véleménykülönbségek, és ez az a törvény tervezet, amely ezt taglalja. Egyetértünk abban is, hogy ha több gyermek, egynél több van egy családban, akkor növekedjék a családtámogatásra fordított összeg, de nem csak normál módon, lineárisan, hanem progresszív módon emelkedjék a gyermekek utáni támog atás. Tehát ezekben mindegyikben egyetértés van. Azt gondolom, innentől kezdve simán tudunk vitatkozni a továbbiakban arról, hogyan alakuljon a családtámogatás kedvező formában, és minél több család számára nyíljék meg annak a lehetősége, hogy biztonságban érezhesse magát. S ha biztonságban érzik magukat - márpedig azt mutatják például a népesedési adatok is az elmúlt időszakban, hogy a rendszerváltás okozta traumát túlélte a társadalom , most már nyugodtabban mernek gyermeket vállalni. Ebben bizonyára köz rejátszik az, amit Béki képviselőtársam mondott, hogy a szülőképes kor kitolódott, és most lépnek be a szülőképes korú társadalomba azok, akik gyermeket vállalnak. Bizonyára közrejátszik az, hogy milyen családtámogatási rendszer van, de közrejátszik az is, hogy a politika egyre kevésbé tud beleszólni abba, hogy milyen módon vállaljanak vagy ne vállaljanak gyermekeket a családok. Éppen ezért azt javasolom, hogy azt nézzük, mik azok, amiben egyet tudunk érteni, és amivel jobbá tudjuk tenni ezt a törvénytervez etet, amely előttünk fekszik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Sisák Imre, az MDF képviselője következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon! SISÁK IMRE JÁNOS (MDF) : Köszönö m szépen, elnök úr. Azt hiszem, a Török Zsolt képviselő úr által elmondottakban nagyon sok helyeselni való felvetés volt. Amivel egyértelműen ellenkeznék, sőt ellentmondanék, az az a következtetés, hogy az 1600 fős 2005 első félévi gyermekszámnövekedés az elmúlt hároméves időszaknak tudható be. Tisztelt Képviselőtársam! Ez nem másnak tudható be, mint annak a demográfiai ténynek, hogy a ’70es években sokkal több gyermek született egy bizonyos, Európában elsőként bevezetett intézkedésnek, az 1968as gyesnek , gyermekgondozási segélynek a következtében. Most éppen ennek észlelhetjük a kedvező hatásait. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt egyébként valóban lehetne valamiféle egységes javaslatról beszélni, de mindig vissza kell egy picikét kanyarodni a demográfia ter ületére. Tavaly befejezte a munkáját a népesedéspolitikai kormánybiztosság, és elfogadott egy népesedéspolitikai koncepciót. Egyfolytában azt mondtuk, hogy ezt egy országgyűlési határozati javaslattal kell lezárni, amely persze nem a napi családtámogatási, szociálpolitikai eszközrendszerről beszél, mint ahogyan az MDF által kezdeményezett négypárti nyilatkozat szövege is erről szólna, viszont nyilvánvalóan ez az országgyűlési határozati javaslat azért alapvető hatással lehetett volna a jelenlegi családtámog atási rendszer átalakítási folyamatára, legalábbis mi mindenképpen megpróbáltunk volna hatást gyakorolni. Nos, ez elmaradt, mint ahogyan egyébként elmaradt az is, hogy a Magyar Tudományos
