Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 12 (279. szám) - A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról és a bírósági végrehajtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
4833 2004ben tette le a jelentését az albizottság. Nézzük röviden végig azt, hogy a végrehajtásban milyen fázisok voltak, és a kiindulópontunk legyen a jelentés két fontos megállapítása. Az albizottság azt állapította meg, hogy az ingatlanokkal való visszaélés a jogrendszerbe és az ingatlannyilvántartás közhitelességébe vetett bizalmat ássa alá, és a valós számadatokhoz képest nagyobb fokú veszélyérzetet kelt a tulajdonostársakban is, a lakásbérlőkben is, az ingatlant vásárolni kívánókban is, sőt még a bérlőkben is. Megállapítottuk azt is, hogy a napvilágra került ingatl ancsalások gyanút, bizalmatlanságot keltenek az ingatlanközvetítők, a hitelezőintézetek, az ügyvédek, a közjegyzők, a bírósági végrehajtók, a rendőrök, az ügyészek, a polgári peres, illetve a büntetőügyekben eljáró bírók személyével szemben is. Most ezen a helyzeten kívánunk javítani, ezt a helyzetet kívánjuk orvosolni akkor, amikor az ügyvédeket, a közjegyzőket és a bírósági végrehajtókat érintően születik meg ez a törvényjavaslat. Az elkövetési magatartásokat is vizsgálta az albizottság ebben az értékelés ében. Azt állapítottuk meg, hogy az ingatlanbűncselekményekkel kapcsolatos elkövetési magatartás jelentős, döntő többségében a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, és az értékhatártól, valamint az elkövetési módtól függetlenül minősül csalásnak. Azért emel em ki a jelentésünknek ezt a részét, mert nem olyan régen megszületett a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntése, amelyben megerősítették ezt a minősítésünket és ezt a vélekedésünket. Úgy látom, a Legfelsőbb Bíróság tulajdonképpen megerősítette a mi munkánk helyes irányát, és a jelentésnek, az arra alapított országgyűlési határozatnak a megfelelőségét ennek az ügynek a kezelésében. Mi a témát, a megoldást alaposan körüljártuk, és kiemeltünk, kiérleltünk három javaslatot, amelyek bekerültek ebbe a jelentésbe, de mégis egy negyedik variáció mellett döntöttünk. Ez a negyedik variáció azért születhetett meg, mert az albizottság munkájában folyamatosan törekedtünk a konszenzusra, és ezt a megoldást, amit most a törvényjavaslat részletesen taglal, valamennyi érintet t kamara támogatta, tehát az Ügyvédi Kamara, a Végrehajtói Kamara és a Közjegyzői Kamara is. Itt, ennél a megállapításnál hadd tegyek egy kis kitérőt, és hadd ismertessem meg a tisztelt Házat azzal, hogy ez a három kamara annak idején hogyan állt a jelenté shez, az országgyűlési határozathoz, illetve a mi munkánkhoz. Azt állapítottam meg, és azt hiszem, reálisan értékelem, ha azt mondom, hogy az Ügyvédi Kamara abszolút nyitott volt a megoldásokra és a javaslatokra; a Közjegyzői Kamara tartózkodó volt; a Végr ehajtói Kamarára inkább a távolságtartás volt a jellemző a munkánk során. Megértettem akkor is, hogy mindenütt az a szempont játszik szerepet, hogy valamelyest védeni kell a mundér becsületét, de gyakorlatilag a kamarák összességében felül tudtak emelkedni a mundér védelmének a fontosságán, félretették a közös és nagyobb cél érdekében azokat az ellenérzéseket, amelyek a mi megfogalmazásainkkal kapcsolatosan esetleg felmerültek bennük. Ki merem jelenteni: szerintem azóta mind a három kamara tudja, érzi és el fogadja, hogy értük dolgoztunk az albizottságban is, és ez a törvényjavaslat pedig kimondottan kedvező helyzetbe hozza az ügyvédeket, a közjegyzőket és a végrehajtókat. A jelentésünk, a vizsgálódásaink során ugyanis megállapítást nyert az is, hogy általáno s volt országosan az a vélekedés, hogy az úgynevezett lakásmaffiatevékenység kimódolói és az elkövetési magatartás betanítói minden esetben maguk az ügyvédek, esetleg a közjegyzők. Megállapítottuk és kimondtuk a jelentésben, hogy ez az igen megalapozatlan és igen veszélyes vélekedés az ügyvédekbe, a közjegyzőkbe vetett hitet ingatja meg. Az albizottsági meghallgatásokkal egyértelművé vált, hogy az ügyvédi, közjegyzői közreműködés nem elengedhetetlen feltétele az úgynevezett lakásmaffiatevékenységnek, sok esetben az ügyvéd vagy a közjegyző maga is megtévesztett félként szerepelt. A jól hamisított személyi igazolvány, a szabályszerűen kiállított más okmány ugyanúgy a csalás áldozatává tehetik az ügyvédet, a közjegyzőt, mint a kiszemelt sértettet is. Az albiz ottság azt is tapasztalta, hogy gyakori az olyan eset, amikor az ügyvéd, a közjegyző látszólag vétlen ugyan, de részükről a látens bűnelkövetés feltételezhető. Nehezen volt bizonyítható a vizsgálódás időszakában az, hogy az ügyvéd vagy a közjegyző tudtae, vagy gondosabb eljárás
