Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 12 (279. szám) - A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról és a bírósági végrehajtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
4834 esetén felismerhettee például az úgynevezett akarathibás vagy kényszerrel, fenyegetéssel történt elkövetési tényállásokat. Az ügyvéd, a közjegyző nem okmányszakértő, technikai felszerelése nem volt és nincs, így könnyen védekezhet azzal, hogy nem észlelt hamisítást, és a hamis adatszolgáltatást nem tudta felismerni. (19.30) Végeredményben a jelentés kapcsán a Magyar Ügyvédi Kamara a Budapesti Ügyvédi Kamarával együtt, a Belügyminisztérium egyetértésével arra a következtetésre jutott , hogy kezdeményezzük a személyazonosító adatokhoz való jól biztosított, tehát visszaélésre lehetőséget nem adó online hozzáférési rendszer kialakítását. A mostani törvényjavaslattal gyakorlatilag ez valósul meg. A jelentés nyomán - amiből most több megáll apítást idéztem - egy országgyűlési határozat a feladatokat a következőképpen fogalmazta meg. Mint tudjuk, két országgyűlési határozat is követte egymást, ez most részletkérdés, erre nem kívánok kitérni. Lényegében 19 fő pont, és ezen belül különböző alpon tok írják le azt a feladatsort, amelyek végső teljesülésekor elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk az ingatlancsalásos bűncselekmények visszaszorítása érdekében. Maga az országgyűlési határozat a következőképpen fogalmazott. Az volt a feladat, hogy határoz za meg, az ügyvédi, bírósági végrehajtói és közjegyzői szakma tekintetében milyen jogszabályi változtatás, egyéb intézkedés szükséges ahhoz, hogy adatvédelmi szempontból is aggálytalanul, megfelelő ügyféladatok álljanak rendelkezésünkre, online szolgáltatá sokba történő bekapcsolódásuk révén. Vizsgáljuk meg most azt is, hogy a törvényjavaslat jól fordítottae le a lényeget a paragrafusok nyelvére, hogyan sikerült a kodifikáció a jelentés és az országgyűlési határozat tükrében. Szeretném megfogalmazni a frakc iónk álláspontját, amikor kijelentem, hogy jól sikerült. Azt is megfogalmazhatjuk, hogy minden jó, ha a vége jó, de azért nem volt ilyen sima ennek a dolognak a menete, és nem volt mindvégig ilyen kiegyensúlyozott a helyzet. A magunk részéről a bizalmi hul lámvölgy egyik mélypontjának tekintettük azt, amikor az illetékes bizottság meghallgatta az igazságügyminiszter urat, aki a bizottság előtt akkor még - a törvényjavaslat elkészülte előtt egy hónappal - a következőképpen fogalmazott, szó szerint idézem. Pe trétei úr azt mondta a bizottsági meghallgatáskor: “Én a lakásmaffiajelenség esetében azt tudom mondani, hogy ezt a jelenséget óvatosabban kell megítélni, hiszen nem egységes. Én valójában azzal a részével, ami jelenleg ebbe a jelenségkörbe sorolódik, ami a színlelt szerződések következtében áll elő, jogászként nem nagyon tudok mit kezdeni. Ha valaki tudatosan színlelt szerződést ír alá, és ennek az a következménye, hogy elveszti a lakását, ez jogilag szerintem meglehetősen problémás, mert egyébként az aka ratnyilatkozat kérdését kérdőjelezi meg.” Annak örülök, hogy az Igazságügyi Minisztérium - a bizottságok is, és a szakma - előterjesztésében meghaladta ezt a bizonytalankodó álláspontot, és gyakorlatilag a jelenlegi törvé nyjavaslat megfelelő számunkra. 2005. október 25én gyakorlatilag érezhető volt az, hogy a kormány még mindig tartózkodik, illetve bizonyos ellenállást mutat, még a saját frakciójának előterjesztésével szemben is. A kormány, mint ahogyan az expozéban most is hallottuk az államtitkár úrtól, nem támogatja azokat a kormánypárti képviselői javaslatokat, amelyek ezzel a bizonyos önkormányzati elővásárlási joggal behatóan foglalkoznak. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a javaslatok gyakorlatilag a képviselők konszenzusával kerülnek ide a Ház elé, és szeretnék csatlakozni Horváth Csaba képviselő úr indítványához abban, hogy igenis a kormány gondolja végig még egyszer az álláspontját, és szíveskedjen támogatni az önkormányzatok teljes körű elővásárlási jogosults ágát. Ez az elővásárlási jogosultság - azon túlmenően, hogy egy igen kemény féket rak be az ingatlancsalások büntető tényállásaiba - elősegíti az önkormányzatok vagyongazdálkodását, ingatlanok ügyében városrendezési kérdéseket oldhat meg, közellátási probl émákat egyszerűsít az önkormányzat számára.
