Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 12 (279. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
4755 Ehhez szükség van arra is, amire a miniszterelnök úr utalt, az Európai Unió új költségvetésére, és eze n költségvetésben legalább megháromszorozódó fejlesztési forrásokra. De mélyen egyetértek azzal, hogy az európai uniós támogatások mértéke mellett legalább annyira fontos, hogy ezeket a forrásokat, ezeket a támogatásokat azokra a célokra tudjuk felhasználn i, amelyek a mi sajátosságainknak megfelelően a legfontosabbak a jövőre vonatkozóan. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki látta a hét végén Szegedet, az érezhette: igenis vannak közös ügyek, közös sikerek, amelyek összehozzák, összetartják az embereket, a nemzet et. Aki látta a hét végén Szegedet, láthatta azt is, hogy csak ennek a politikának van értelme. Én abban bízom - az ország érdekében , hogy ezt a szemléletet, ezt a politikát fogjuk tovább folytatni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az utóbbi időben a magyar gazdasággal kapcsolatban meglehetősen sok vélemény hangzott el pró és kontra, negatív és pozitív egyaránt. Egyet azonban szeretném, ha világosan látnánk, már csak azért is, hiszen nem elég emlékeztetni rá, hogy azt akartuk 1990 körny ékén, hogy Magyarország a döntően állami tulajdonra épülő szocialista gazdaság helyett piacgazdaság legyen, annak törvényszerűségeit érvényesítve. Azt feltételeztük ugyanis, hogy ha jók a keretek és ha jók a szabályok, akkor a piacgazdaság működése javára válik az országnak. Erre a kérdésre majd még vissza fogok térni egy pillanatra, de az tény, hogy itt most aztán elválnak az utak, hiszen végül is való igaz, a magyar gazdaság jól teljesít. Erre utal, hogy az elmúlt negyedévben növekedése 4,5 százalékos ere dményt ért el. Ami viszont rosszul működik, az szemmel láthatóan az állam, ezért ennek működésén kell majd a jövőben változtatni. Ma kétségkívül van egy problémánk, ez a probléma pedig az, hogy a középtávon helyesen kijelölt - mert feltétlenül elérendő - c élok rövid távon ellentmondásba kerültek egymással, és ez a költségvetésen belül feszültséget keletkeztetett. Ilyen célok voltak - ahogy azt már a miniszterelnök úr is említette - a szociális igazságtalanságok felszámolása, amennyire az lehetséges, benne a közszférában, közalkalmazotti szférában, elsősorban az iskoláknál, egészségügyben elmaradt béremelések pótlása, de idesorolható a nyugdíjasok részére nyújtható többlettámogatás, a családi pótlék emelése, illetve a havi többletcsaládipótlék bevezetése és így tovább, és így tovább. Vitatható, hogy ez egy helyes cél? Nyilván nem. De egy ilyen cél volt - ez is elhangzott már - az infrastrukturális lemaradásunk behozása. Érdekünkben áll? Természetesen. Szüksége van rá az országnak? Igen, hiszen ezt láttuk Botk a László felszólalásában is, egy adott térség számára a levegőt jelentheti, és a fejlődés zálogát hordja magában, ha megfelelő úthálózatunk van. De idesorolható a versenyképességünk fokozása mint harmadik cél, ahol azt mondtuk, hogy csökkentenünk kell a te rheket, hogy versenyképesek lehessünk a környezetünkkel. Érdekünk ennek a versenyképességnek az erősítése? Bizony, hiszen a versenyképesség egyenlő a hosszú távon növekedni képes gazdasággal, az meg egyenlő többletjövedelmekkel, többletmunkahelyekkel, nagy obb bérekkel, a felzárkózással. És végül érdekünk az euró minél előbb történő bevezetése, ezért érdekünk volt a konvergenciapálya közelítése, jelentős áldozatok árán. Érdekünk? Természetesen. Vitatható? Nem. Mindegyik cél olyan, és e tekintetben nem nagyon volt vita az Országgyűlésben, amelynek kijelölése és elérése fontos számunkra. Kétségtelen azonban, hogy a költségvetés ma azt mutatja, hogy feszültség keletkezett ezen célok között. Ebből viszont, tisztelt képviselőtársaim, nem az következik számunkra, h ogy akkor kiabáljunk saját magunkra kígyótbékát, és adott esetben feljelentgessük Magyarországot különböző nemzetközi szervezetek előtt, hanem nézzünk szembe
