Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 6 (277. szám) - A közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
4704 2003ban történő előkészítésekor nem volt mód az új közösségi közbeszerzési irányelvek figyelembevételével teljesíteni a jogharmonizációs kötelezettségeket ezen a területen, mivel az új irányelveket az Európai Parlament és a Tanács 2004. márciusában fogadta el. Erre tekintettel utólag persze úgy tűnik, hogy a hazai jogszabályelőkészítők értelmetlenül és érthetetlenül ragaszkodtak a régi közbeszerzési irányelvek á tvételéhez, valójában azonban még 2003 végén, 2004 első hónapjaiban sem volt teljesen biztos az, hogy elfogadásra kerülneke az új irányelvek. Az új irányelvtervezetek sorsától függetlenül terhelte hazánkat az a kötelezettség, hogy a közbeszerzésre vonatko zó szabályait is összhangba hozza a vonatkozó közösségi jogi követelményekkel az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjára. Az új közbeszerzési törvény előkészítése során az Európai Bizottsággal többször is egyeztettünk, és a Bizottság képviselői min den alkalommal megerősítették, hogy csakis a régi közösségi irányelvek rendelkezéseit vehetjük figyelembe a hazai szabályozás kialakítása során, itt tehát nem volt választási lehetőségünk. A törvényjavaslat időszerűségével kapcsolatban másfelől kiemelendő, hogy az új közbeszerzési törvény hatálybalépése óta eltelt másfél év alatt fény derült olyan gyakorlati jogértelmezési nehézségekre, amelyek a mostani törvénymódosítással megnyugtatóan kezelhetőek. Kritikaként hangzott el a közbeszerzési értékhatárok módo sításával kapcsolatban, hogy az értékhatárok túlzott mértékű emelése nem szolgálja a közbeszerzési törvény alapvető céljainak, vagyis a nyilvános és átlátható közpénzfelhasználásnak és a verseny tisztaságának elérését. Valójában nagyobb mértékű emelés csak az egyszerű eljárások vonatkozásában történt, és ott is csak az árubeszerzéseket és a szolgáltatásmegrendeléseket érintően. E körben hangsúlyozom azt a szempontot, hogy a közbeszerzési eljárások lefolytatásának kötelezettsége - különösen annak időszükségl etére és a szükséges erőforrásráfordításra tekintettel - nem jelenthet aránytalan terhet az eljárások lefolytatására kötelezett ajánlatkérő szervezetek számára. Az értékhatárok emelésének mértékével a közpénzfelhasználás ellenőrzésében leginkább érintett Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is egyetértett. Az általános vita során bírálatként fogalmazódott meg a törvényjavaslattal szemben, hogy kiszélesíti a tárgyalásos eljárások alkalmazásának jogcímeit. Ezzel kapcsolatban szeretném jel ezni, hogy a tárgyalásos eljárások továbbra is kivételes eljárási fajtaként szerepelnek a jogszabályban, ugyanakkor a javaslatban szereplő jogcímek a közösségi jogi előírások miatt szükséges változásokat tartalmazzák, és kizárólag olyan esetköröket foglaln ak magukba, amelyeknél a célszerűség, a gazdasági ésszerűség követelményeinek megfelelően indokolt a nagyobb rugalmasság biztosítása. Bírálat érte továbbá a közjegyző közreműködésével elvégzendő eljárási cselekményeket is, mondván, hogy a közjegyzői pozíci ók indokolatlan kiemelésének fenntartásával a javaslat nem csökkenti az eljárási költségeket. Többek között a most bevezetésre kerülő sorsolás jogintézményével kapcsolatban is felmerült ez a kritika, és itt meg kívánom jegyezni, hogy a két azonos ajánlat k özötti sorsolással való döntés mindenképpen megkívánja a hitelesség és pártatlanság messzemenőkig történő biztosítását. (18.40) Ugyanakkor a kizáró okok fenn nem állásának igazolására benyújtandó nyilatkozatok vonatkozásában a törvényjavaslat mégiscsak jel entős költségcsökkentést tud elérni azáltal, hogy a hatályos szabályozás által megkövetelt, közjegyző előtt tett nyilatkozat helyett elegendőnek tartja a közjegyző által hitelesített nyilatkozat benyújtását. Ez utóbbi költsége lényegesen alacsonyabb az elő zőnél. Reagálni szeretnék a törvényjavaslat fogalommeghatározásainak rendszerével kapcsolatban megfogalmazódott azon kritikára, amely szerint nem minden esetben létezik az a jogszabály, amellyel a törvényjavaslat visszautal az egyes definíciók esetében. E körben példaként a törvényjavaslat 2. §ának (10) bekezdésében hivatkozott nemzeti szabványosítási törvény került külön is említésre. Az előterjesztő ezen kritika elhangzását követően ismételten átvizsgálta a törvényjavaslatot ebből a szempontból is, és úg y találta, hogy a javaslatban említett valamennyi
