Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
3956 arra, mondjuk, például a vasútközút vonatkozásában; vagy a kistelepülések leszakadása vagy fellendülése hogyan történhet meg, például iskolák, óvodák, posta és még sorolhatnám ezeknek a helyzeté t; aztán ebből következike, hogy néhány évtized múlva mindenki ugyanazon lehetőségekkel rendelkezik, lakjon bárhol is ebben a hazában. Magában a határozatban és annak is a 2/a pontjában mint első helyen említett fenntartható fejlődés elvének a rögzítéséé rt örülhet is az ember. Csakhogy egyrészt nem a környezetminőség és a gazdaság között kell összhangot teremteni, hanem a környezet és a gazdaság között, hogy a jövő generációk is azokkal a lehetőségekkel élhessenek, mint mi, vagy jobbal és többel. A fennta rtható fejlődés ugyanakkor kimondottan környezeti, ökológiai kategória, nem szerencsés használni minden területre, és főleg nem automatikusan. Ebből az is következik, hogy nem összhangot kell teremteni a gazdaság és környezet között, hanem olyan gazdaságfe jlesztés fogadható el és olyan gazdaságfejlesztés követhető, amely kielégíti a fenntartható fejlődés elvét. Nem beszélhetünk ugyanis társadalmi jólétről, amely lealázza a természetet, feléli a meg nem újuló energiaforrásokat, szeméthegyeket épít, és növeli a betegségekben szenvedő embertársaink számát. Ma ez a helyzet, ezt illene rögzíteni, és azt is, hogy ebből hogyan lehet kitörni. Az is nagy probléma, hogy miközben helyesen megfogalmazza a fenntartható fejlődést és annak prioritásáról beszél, eközben mag ában az anyagban a szakadatlanul növekvő gazdaságról szól, vagyis a jövő - az anyag számára legalábbis - egyenlő a gazdaság mindenáron való növekedésével. Hogy a fenntarthatóság mennyire álca, az a következőkből kiderül. A 3. pontban ugyanis már azt fogalm azza meg, hogy a fenntartható fejlődés szempontjait is követő ország leszünk, vagyis vannak fontosabb szempontok is. Ennek nyomatékot is ad, amikor a jövedelem és a munkahely megelőzi a tiszta és jó minőségű környezetet. Ha ezt lefordítjuk a közérthetőség nyelvére, akkor ott vagyunk, ahol ma; vagyis a munkalehetőség és a jövedelem kényszere felülírja a környezeti elveket, amit úgy szoktak megfogalmazni, hogy majd védjük a környezetet, ha elég gazdagok leszünk. Csakhogy a világon, ha körülnézünk, éppen a leg gazdagabbak nem védik a környezetet, így biztosak lehetünk benne, mert ezt látjuk ma is, hogy a gumigyárak, üveggyárak, veszélyes üzemek számára nyitottak vagyunk, mert kell a munkahely, a megfelelő jövedelem. Eközben a saját adottságainkat és lehetőségein ket nem használjuk ki, miközben az egészségi állapotunk nemhogy javulna, de számítani lehet a lakosság egészségi állapotának romlására. A 4. pontban már közelíti a fenntartható fejlődés korábban viszonylag jól megfogalmazott elvét a helyére tenni és pontos ítani, mármint a mai gyakorlat szerint, a mai helytelen és rossz gyakorlat szerint. Ugyanis itt kimondja, hogy a fenntartható fejlődés esélyét akarja megteremteni az elkövetkező 15 évben, ami tudjuk, nem egyenlő magával a fenntarthatósággal és a fenntartha tó fejlődéssel. Az utolsó helyre téve a felsorolásban is a mai felfogást igazolja a jövőre nézve. A fejlesztéspolitika átfogó céljainak elérése érdekében kitűzendő stratégiai célok 2020ig felsorolásában már az utolsó előtti helyre került a fenntarthatóság , de milyen megfogalmazásban?! Egyrészt fenntartható hasznosulást említ, másrészt fenntartható növekedést, ami még csak véletlenül sem egyenlő a fenntartható fejlődéssel, amit maga az indoklás is megfogalmaz, éles különbséget téve a kettő között. Az i) pon tban meghatározott cél nemes, de aki ezt leírta, meggyőződésem, hogy az nincs tisztában a mai magyar valósággal, a kormány mai politikájával és az ebből fakadó mérhetetlen károkkal, amelyek helyreállítása éppen az ellentétes folyamatok miatt nem lehetséges az elkövetkező évtizedekben. Bár lehetséges lenne! Ahhoz már most szögesen ellentétes dolgokat kellene csinálni, arról nem is beszélve, hogy ez sehol, a legfejlettebb szinten sem valósítható meg, és akkor felesleges leírni, mármint azt, tisztelt miniszter úr, hogy mindenki ugyanazon feltételekkel tud bírni, ugyanazok lehetőségekkel élhet ebben az országban. (Dr. Baráth Etele: Alapszolgáltatások. Olvassátok el!) Én azt gondolom, hogy talán az alappal sem, de nagyon szívesen veszem, abszolút nem zavar, nem i s azért mondom, örülök annak, ha vitatkozunk, és ha ezt ki tudjuk egymásnak fejteni akár kétpercesekben, akkor én ennek borzasztóan örülök, hogy mire gondolunk, és az alapszolgáltatásba,
