Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az Alkotmánybíróság által részben alkotmányellenesnek nyilvánított, ezért a köztársasági elnök által visszaküldött, a felsőoktatásról szóló, az Országgyűlés 2005. május 23-ai ülésén elfogadott, de ki nem hirdetett törvény tárgyalása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
3885 gyakorlati képzés és ehhez finanszírozás tartozik. És az, hogy ezt mennyire igényli a munkaerőpiac, arra nem kevésbé jellemző az, hogy a kísérleti jelleggel elindított Bolognatípusú képzésben a bach elorra, tehát a felsőfokú alapképzésre nagyobb volt a Műszaki Egyetemen a túljelentkezés, mint a hagyományos szakokra, és már idén a hallgatók 40 százaléka, akiket elsősként felvettek, az új típusú képzéshez tartozik. Igény van erre, mert Magyarországon tú lképzés van. De nem abban az értelemben van túlképzés a felsőoktatásban, hogy sokan mennének be a felsőoktatás rendszerébe, hanem túl sok ideig maradnak bent ebben a rendszerben. Ha az OECDországok tapasztalatát nézzük, akkor azt látjuk, hogy ott a magyar felsőfokú szakképzésnek megfelelő képzésben a felsőoktatásban a hallgatók 20 százaléka vesz részt, az alapképzésben 4050 százaléka, és csak 2025 százaléka a masterképzésben, a mesterképzésben. Egy tömegképzés esetén ezek a normális arányok, és ezeket az arányokat célozza meg ez a rendszer is. Természetesen nem kell úgy értelmezni, ahogy a MERSZ is tévesen értelmezte a törvényt, hogy 35 százalék az intézményre, szakterületekre bontva érvényesítendő a mesterképzésben, hiszen ekkor nem lehetne indítani olya n felsőoktatási intézményt, amelyben csak mester- és PhDképzés van, hiszen azok az intézmények nulla felsőfokú alapképzéses hallgatót vesznek fel, és mégis százszázaléknyi értelemszerűen a mesterképzésben részt vevők aránya. Ez egy országos aggregált adat , amely sokkal inkább egy oktatáspolitikai célt követ, amely az államilag finanszírozott helyek nagyságrendi elosztását követi. A másik helyen kellett kompromisszumokat kötnünk a közalkalmazotti téren is, mert valóban szerettünk volna egy olyan rendszert m egvalósítani, amely a teljesítményt fokozatosan, sokkal jobban elismeri, mint jelenleg. A Fidesznek '98 után az egyik első intézkedése volt, hogy tönkretegye a Széchenyi professzori ösztöndíjat, azt az ösztöndíjat, amely valódi minőségi differenciát vezete tt be a magyar felsőoktatásba. Tönkretette, mert egyszerűbb volt azt a pénzt felhasználni, és egy közalkalmazotti bértáblában egyformán szétosztani egy szférában, majd utána azon sírni, hogy a legtehetségesebb középkorú és fiatal korosztály kimegy Nyugatra , és nem jön haza. A felsőoktatási törvény egyik célja az, hogy ne úgy büszkélkedjünk a Nobeldíjasainkkal, hogy kérem szépen, mi több mint egy tucatot el tudtunk üldözni az országból, és ezért Nobeldíjasok lettek külföldön - az egy szem SzentGyörgyi Alb ertet vagy éppen az irodalmi Nobeldíjasunkat kivéve (Tóth István közbeszól. - Az elnök csenget.) - hanem arról van szó, hogyan lehet itthon tartani őket, kutatási lehetőséget adni nekik, és hogyan lehet a tehetségüket elismerni. (Közbeszólások az ellenzé k soraiból. - Az elnök csenget.) Mert valóban szembeszállok azzal a felfogással, képviselő úr… ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter urat illeti a szó. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Szembeszállok azzal a felfogással, képv iselő úr, amely úgy gondolja, hogy minden egyes potenciális Nobeldíjasnak pusztán közalkalmazotti béreket kell juttatni, de ugyanakkor nem lehet potenciális Nobeldíjas bérekkel fizetni a közalkalmazottainkat. (Tóth István közbeszól.) Ha nincs differenciá lás a magyar felsőoktatásban és a kutatási életben… Képviselő úr, hozzászólhatott volna! (Dr. Géczi József Alajos: Ne kiabálj már, édes gyerekem! Csúnyán viselkedsz!) Nincs akkora közönség, hogy érdemes legyen ordibálni. (Tóth István közbeszól.) ELNÖ K (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fejezzék be a beszélgetést! DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Ha nincs differenciálás a magyar felsőoktatásban, akkor nem tudjuk a tehetségeket itthon tartani, akkor azt a szellemi tőkét elpazarol juk, amellyel Magyarország rendelkezik, és igenis cinkosok vagyunk abban, hogy külföldre taszítsuk azokat a tehetségeket, akik itt nem találnak megfelelő javadalmazást, illetve nem találnak megfelelő kutatási lehetőséget maguknak.
