Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az Alkotmánybíróság által részben alkotmányellenesnek nyilvánított, ezért a köztársasági elnök által visszaküldött, a felsőoktatásról szóló, az Országgyűlés 2005. május 23-ai ülésén elfogadott, de ki nem hirdetett törvény tárgyalása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
3870 egyegy kérdésben, amely kormányzati kompetenciaként megmarad, hogyan is döntenek az adott kormányzati szervek. Ugyanakkor nemhogy csökkentettük volna, hanem világosabbá tettük, és világossá vált az is, hogy a felsőoktatási intézmények gazdasági autonómiája - a nem létező gazdasági autonómiája - megteremtődött. Ez nem pusztán ennek a törvénynek a folyomány a, hiszen már 20042005ben jelentős lépések történtek ezen a téren. Elkezdtük ezt a sziszifuszi munkát, hogy az államháztartás megcsontosodott rendszerén áttörjük magunkat, a költségvetési intézményeket ostoba gazdálkodásra késztető és kényszerítő rendsze rén áttörve, valódi autonómiát, gazdálkodási autonómiát adjunk a felsőoktatási intézményeknek. A képviselőtársaim emlékezhetnek rá, hogy már 2004től lehetővé vált a felsőoktatási intézmények számára, hogy a költségvetés előirányzatain belül szabadon átcsoportosíthassanak, a maradványaikat a Pénzügyminisztérium vagy a kormányzat nem vonhatta el, korlátolt mértékben vállalkozásokat alapíthattak, korlátozott mértékig - húsz év erejéig - kötelezettséget vállalhattak, kedvezményessé tettük és adók edvezményekkel támogattuk a diákmunkát, és jó néhány ilyen kedvezményt még életbe léptettünk. Például azt, hogy ha ingatlanjaik eladásának a bevételét beruházásokra fordították, akkor azt egészében megtarthatták, illetve, amit a saját bevételeik után be ke llett volna fizetni a központi költségvetésnek - akkor 5, később 15 százalékot , ha ezt felújításra, beruházásra fordították, akkor megtarthatták. Ez volt az első lépés. Emellett viszont úgy gondoltuk, hogy ennek a törvénynek hadat kell üzennie az utolsó szocialista nagyvállalat - ha most éppen az egészségügyet nem számítom ide - intézményrendszere ellen, és lehetővé kell tenni azt, hogy valóban gazdálkodhassanak ezek az intézmények. Ezért ez a törvény lehetővé teszi azt, hogy saját bevételeivel, saját vag yonával szabadon gazdálkodjon, és korlátozott mértékig ebbe a gazdálkodásba természetesen bevonhatja az államtól kapott költségvetési forrásokat, illetve azokat a vagyontárgyakat, amelyek az államtól származnak. De természetesen a másik oldalon biztosítéko k is kellenek, hogy ez a vagyon nem herdálódik el. Ezért kell a gazdasági tanács. Hiszen vegyük figyelembe, hogy a szenátusban megtestesülő kompetenciák alapvetően és természetesen az oktatással, a kutatással összefüggő, valójában akadémiai kompetenciák. E zért hoztuk létre az irányító testületet, illetve ezért történik meg az, hogy ez korlátozottabb formában, korlátozottabb cselekvési lehetőséggel, de a gazdasági tanácsban mindenképpen fennmarad és megőrződik. Ha van rendszerváltás, politikai rendszerváltás az egyetemek tekintetében, ami végbement a rendszerváltáskor, az az, amikor a klasszikus politikai cenzúra korlátai és intézményei leomlottak, de fennmaradt a gazdasági értelemben vett szocializmus ezeknél az intézményeknél, hogy nem gazdálkodhattak szaba don, és állami gyámság alatt tevékenykedhettek. Ezt az állami gyámságot számoljuk fel, és tudni kell képviselőtársaimnak, hogy az a reform, amit most végrehajtunk a felsőoktatásban, az valójában egyébként egy mini államháztartási reformnak felel meg: ha it t elkezdődik ez a fajta gazdálkodási szabadság és felnőttként kezelése ennek a szférának, akkor ez nem állhat meg önmagában ezen a területen, a további reformokra példaadó lesz ez a terület. Felmerült az is, és az Alkotmánybíróság ezt is szóvá tette, hogy a kormányzat döntéseivel szemben milyen - hogy mondjam - jogorvoslati fóruma van a felsőoktatási intézményeknek. Ha lehet itt úgy fogalmaznom, akkor mégis megteszem, hogy az Alkotmánybíróság szándékai szerint, de az intencióin is túlmutatva, radikálisabbat lépjünk ebben a módosító indítványban. Ugyanis megfordítottuk a logikát. Természetesen vannak olyan dolgok, olyan döntések, melyeket a fenntartó meghoz, amelyekkel szemben az intézmény bírósághoz fordulhat, és ezt biztosítja a törvény. De megfordítottuk a logikát annyiban, hogy maga a fenntartó a kifogásolt esetek döntő többségében csak a bíróságokon keresztül tud - ha tud - érvényt szerezni akaratának. Tehát a fenntartó, az állam is, ha kifogásol bizonyos döntéseket a felsőoktatási intézmény gyakorlatában , akkor bírósághoz fordulhat, és a bíróságnak kell megítélnie, hogy ebben a jogvitában kinek van igaza. Világ életemben - miniszterként, korábban és most is - az volt a szándékom, hogy a miniszteri jogköröket folyamatosan
